Csata Belorussziáért: A Vörös Hadsereg elfeledett hadjárata 1943 októbere és 1944 áprilisa között

Olvasói vélemények

A könyv részletes történelmi beszámolót nyújt a második világháború alatti, Belorusszia visszafoglalására irányuló első szovjet hadjáratról, kiemelve annak kudarcait és azok okait. Bár a könyv alapos kutatásokon alapul, és korábban ismeretlen hadműveleteket is tartalmaz, erősen szovjetközpontú marad, és hiányzik belőle az átfogó német nézőpont.

⬤ Alapos kutatás az újonnan megjelent szovjet és német levéltári anyagok felhasználásával.
⬤ Egy elfeledett hadjárat átfogó elemzése, amely jelentős hiányosságokat pótol a második világháborús szakirodalomban.
⬤ Számos térképet, táblázatot és mellékletet tartalmaz, amelyek segítik a megértést.
⬤ Betekintést nyújt a Vörös Hadsereg hadműveleti stratégiáiba és vezetési kérdéseibe.
⬤ Értékes referenciaként szolgál a hadtörténelem komoly tanulmányozói számára.

⬤ A könyv erősen szovjetközpontú, gyakran elhanyagolja a német nézőpontot.
⬤ Az írásmódot száraznak és sűrűnek írják le, ami kihívást jelent az alkalmi olvasók számára.
⬤ Sok térkép rosszul reprodukált és nehezen megfejthető.
⬤ Az alaposság ellenére a könyvből hiányzik a más történelmi művekben található átfogó részletesség.
⬤ Egyes fejezetek ismétlődőnek tűnhetnek, és a terjedelem miatt az általános bemutatás túlterhelő lehet.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Battle for Belorussia: The Red Army's Forgotten Campaign of October 1943 - April 1944

Könyv tartalma:

A The Atlantic által "a téma vitathatatlanul legjelentősebb nyugati szakértőjeként" emlegetett író a keleti front hadjáratairól szóló nagyszabású beszámolóját folytatva a Vörös Hadsereg 1943 őszétől 1944 áprilisáig tartó hadműveleteire összpontosít. David M. Glantz a szovjet hadsereg azon törekvéseinek krónikája, hogy a Kurszk utáni térnyerésüket még jobban kihasználják, és felgyorsítsák az ellentámadást, amely végül egészen Berlinig vitte őket.

A Vörös Hadsereg Bagration hadművelete, amely 1944 júniusában felszabadította Fehéroroszországot, kolosszusként áll a második világháború történelmének évkönyveiben. A történelemkönyvekben azonban kevéssé jegyzik meg, hogy a Bagration offenzíva nem a szovjetek első kísérlete volt. A Csata Belorussziáért elmeséli, hogy nyolc hónappal korábban, Sztálin és az ő Sztavkája irányításával három Vörös Hadsereg-fronton, egy közel 400 mérföldes fronton több egyidejű és egymást követő hadműveletet hajtottak végre, hogy felszabadítsák Belorussziát és elfoglalják Minszket, a fővárosát. A több mint 700 000 áldozatot követelő hadjárat a Vörös Hadsereg kudarca volt.

Glantz részletesen leírja a támadások sorozatát, amelyeknek jelentősen eltérő és végül kiábrándító eredményei voltak, és amelyek - a későbbi beszámolókkal ellentétben - Sztálin figyelmét ténylegesen Ukrajnára, mint a katonai műveletek jobban kezelhető színterére irányították. Az első fehéroroszországi offenzívát visszahelyezve a történelemben elfoglalt helyére, ez a mű először tárja fel azt is, hogy a későbbi, sikeres Bagration hadművelet mit köszönhetett elfeledett elődjének.