Sztálingrád után: A Vörös Hadsereg 1942-43-as téli offenzívája

Olvasói vélemények

David Glantz „Sztálingrád után” című könyvét a második világháború alatti szovjet offenzívákról, különösen a sztálingrádi csatát követő kimerítő kutatásaiért és egyedülálló szemléletéért dicsérik. Számos kritikus elismerően nyilatkozik a könyv alapos elemzéséről és a kevésbé ismert szovjet hadműveletek helyreállításáról, amelyekről más történetekben gyakran megfeledkeznek. Ugyanakkor kritikával illetik, hogy a könyv fárasztó, túlságosan részletes és nehezen olvasható a hadműveleti parancsok kiterjedt használata és a nem megfelelő térképek miatt.

⬤ Átfogó és jól kutatott, értékes betekintést nyújt a második világháború szovjet oldaláról.
⬤ Jelentős hiányosságokat pótol a szovjet katonai műveletek történetében, bemutatva a kevésbé ismert csatákat.
⬤ A terület vezető történésze írta, ami hozzájárul a hitelességéhez.
⬤ Aprólékos beszámolót nyújt a szovjet katonai struktúráról és műveletekről.

⬤ Az írás száraznak és fárasztónak tekinthető, ami egyes olvasók számára nehézséget okoz.
⬤ A kiterjedt részletesség és a hadműveleti utasítások túlterhelhetik és összezavarhatják az olvasót.
⬤ A térképeket nagyrészt nem tartják megfelelőnek és nehezen értelmezhetőnek, ami rontja a tartalom megértését.
⬤ Egyes kritikusok úgy érezték, hogy a könyv túlságosan erősen kölcsönöz Glantz korábbi műveiből.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

After Stalingrad: The Red Army's Winter Offensive 1942-43

Könyv tartalma:

A Vörös Hadsereg sztálingrádi győzelmét követően, amely azzal kezdődött, hogy meglepetésszerű ellentámadása 1942. november közepén bekerítette a német hatodik hadsereget Sztálingrád térségében, és 1943. február elején azzal ért véget, hogy erői felszámolták az ostromlott hatodik hadsereget, a szovjet főparancsnokság (Sztavka) az ellentámadást teljes körű téli offenzívává bővítette, amely majdnem összeomlasztotta a német védelmet Dél-Oroszországban. A történelem feljegyezte azt a sok drámai győzelmet, amelyet a Vörös Hadsereg e téli offenzíva kezdeti szakaszaiban ért el, és amely 1943 februárjában a Donbasz és a Har'kov régióba való gyors előrenyomulásában csúcsosodott ki. A történelem leírta Erich von Manstein német tábornagy későbbi hőstetteit is, aki Führere, Adolf Hitler megbízásából, hogy helyreállítsa a német szerencsét Dél-Oroszországban, ügyesen megszervezte a saját ellencsapását, amely valóban helyreállította Németország keleti védelmének stabilitását, és előkészítette az utat az 1943. júliusi kurszki csatához.

Mint oly gyakran, a történelem azonban több okból is félrevezette a közönséget. Egyrészt a Szovjetunió és történészei, akik igyekeztek eltitkolni az offenzíva nagyszabásúságát, és ugyanakkor megőrizni a Vörös Hadsereg és vezető parancsnokai jó hírnevét, szándékosan elkerülték az offenzíva valódi kiterjedésének, valamint a Vörös Hadsereg által a végrehajtása során tapasztalt számos kudarcnak és hiányosságnak a leírását. Másrészt a német és más nyugati történészek, akik gyakran pontatlan szovjet forrásokra támaszkodtak, csak az offenzíva legdrámaibb aspektusaira összpontosítottak, figyelmen kívül hagyva ellenfelük akcióinak nagy részét, és nem véletlenül nem vették észre a szándékát.

Ez a kötet és az azt kontextusba helyező sorozat visszaadja az elveszett és elrejtett történelmet a történelmi feljegyzéseknek. Az újonnan nyilvánosságra hozott orosz levéltári anyagokat felhasználva feltárja azokat a határtalan ambíciókat, amelyek a Sztavka téli offenzíváját, valamint a Vörös Hadsereg számos támadó hadműveletének teljes terjedelmét és nagyságrendjét alakították. Például a nemrégiben újra felfedezett Mars hadműveletről, Zsukov marsall Sztálingrádnál végrehajtott, sokkal híresebb Uránusz hadműveletének társműveletéről. Ezután újra megvizsgálja a Vörös Hadsereg drámai offenzíváját a Donbász és a Har'kov régióba februárban, egyértelműen bizonyítva, hogy ezt az offenzívát valóban három, nem pedig két fronton hajtotta végre a Vörös Hadsereg. Hasonlóképpen leírja, hogy a Sztavka 1943 február közepén hogyan bővítette ki az offenzíva mértékét azzal, hogy az eddig figyelmen kívül hagyott nagy stratégiai erőfeszítéseket rendelt el a Vörös Hadsereg több frontja számára a nyugati (Orel-Smolenszk) tengely mentén, és Zsukov elfeledett Sarkcsillag hadműveletében az északnyugati (Demjanszk-Leningrád) tengely mentén is.

Végezetül, azáltal, hogy a Vörös Hadsereg e sikertelen vagy részben sikertelen offenzíváinak teljes terjedelmét visszaadja a történelemnek, ez a kötet újraértékeli Manstein drámai ellencsapásainak hatását a Donbász és a Har'kov térségében, és arra a következtetésre jut, hogy hatásuk egyenértékű volt egy teljes körű stratégiai ellentámadással.

A tanulmány több mint 100 hadműveleti térképet tartalmaz, amelyek kiemelik az offenzívák kulcsfontosságú aspektusait.