Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Carl von Clausewitz: The Life and Legacy of the Prussian General Who Wrote On War
*Képeket is tartalmaz.
*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
Carl Philipp Gottfried von Clausewitz csaknem 200 éve halt meg, mégis az egyik legfontosabb és legnagyobb hatású katonai gondolkodó maradt. Tanításai a stratégiát a katonai ismeretekkel ötvözve a hadviselés filozófiájának dialektikus megközelítését eredményezték, és műveit ma is széles körben tanítják a katonai akadémiákon világszerte. Kevés olyan magas rangú katonai vezető van, aki ne ismerné korszakalkotó könyvét, a Háborúról szólót.
Valójában Bonaparte Napóleon kivételével senki sem volt nagyobb hatással a 19. századi hadviselés katonai taktikájára és stratégiájára, mint Clausewitz, a porosz katona és katonai teoretikus, aki a háború erkölcsi és politikai aspektusait hangsúlyozta. A háborúról szóló könyvet a 19. században minden katonai diáknak és tisztnek kötelező volt elolvasnia, és az amerikai polgárháború idején a tábornokok körében bevett gyakorlat volt, hogy Clausewitz értekezését maguknál hordták és olvasták, hogy segítse őket a stratégiában és a taktikában. A Háborúról a hadviselés minden elképzelhető aspektusával foglalkozott, és történelmi csatákat használt példaként arra, hogy mit kell és mit nem szabad tenni. Az értekezés tárgyalja, hogy az ellentétes erők hogyan hatnak egymásra, és hogy a "háború ködében" kibontakozó váratlan új fejlemények milyen gyors döntéseket követeltek meg az éber parancsnokoktól. Antoine-Henri Jomini ellenében azt állította, hogy a háborút nem lehet számszerűsíteni vagy grafikusan ábrázolni, illetve térképekre és grafikonokra redukálni.
Talán a legfontosabb, hogy Clausewitz felismerte a politika és a háború közötti összefüggést. Clausewitznak számos aforizmája volt, amelyek közül a leghíresebb a következő: "A háború nem pusztán politikai aktus, hanem politikai eszköz is, a politikai viszonyok folytatása, más eszközökkel való megvalósítása". A hadviselésnek ez a szemlélete ma is a háborúról alkotott általános nézet.
Könnyű figyelmen kívül hagyni, hogy Clausewitzot életében és a háborúról szóló könyv megjelenésének időszakában meglehetősen jelentéktelen figurának tartották, de utólag már érthető, miért állták ki koncepciói az idők próbáját. Míg más katonai teoretikusok a háború olyan aspektusaira összpontosítottak, amelyek csak az adott korszak taktikájára, felszerelésére és fegyvereire voltak alkalmazhatók, Clausewitz ehelyett a hadviselés stratégiáját megalapozó filozófiát vizsgálta, ami a katonai technológia vagy a politika által változatlanul megmarad. Valójában ez a megközelítés biztosította, hogy Clausewitz a taktika és a technológia változásai ellenére is aktuális maradt. Vlagyimir Lenin szovjet vezető tanulmányozta Clausewitzot, és "az egyik legnagyobb katonai íróként" hivatkozott rá, az Egyesült Államok által a hidegháború idején követett elrettentő stratégiát pedig részben az inspirálta, hogy Dwight D. Eisenhower elnök az 1920-as években, fiatal katonatisztként Clausewitz könyvét olvasta. George S. Patton tábornok lelkes olvasója volt Clausewitznak, akárcsak Mao Ce-tung kínai kommunista vezető, aki az 1930-as években Clausewitz-szemináriumot szervezett a kommunista párt tagjai számára. A befolyásos brit katonai íróra és gondolkodóra, Basil Liddell Hartra egyértelműen Clausewitz írásai voltak hatással.
Sok oldalra terjedne azoknak a listája, akikre Clausewitz olvasása közvetlen hatást gyakorolt vagy inspirálta őket, ezért még inkább figyelemre méltó, hogy a háborúról szóló művét nem fejezte be 1831-ben bekövetkezett halálakor. Özvegyére, Marie von Br hl grófnőre maradt, hogy összegyűjtse azokat az írásokat, amelyeken férje évekig dolgozott, és ezeket egybefogja a könyvben, amely először 1832-ben jelent meg. Közel 190 évvel később az On War (A háborúról) még mindig a politikai-katonai elemzés és stratégia egyik legjelentősebb és legzseniálisabb kifejtése, amely valaha készült, és még mindig az egyik legnagyobb hatású könyv, amelyet a katonai (és nem katonai) stratégiai gondolkodásról valaha írtak.
