Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 13 olvasói szavazat alapján történt.
Clausewitz and Jomini: The Lives and Legacies of the Modern Era's Most Influential Military Theorists
*Képeket is tartalmaz.
*Mindkét férfi munkáiból tartalmaz részleteket.
Carl Philipp Gottfried von Clausewitz csaknem 200 éve halt meg, mégis az egyik legfontosabb és legnagyobb hatású katonai gondolkodó maradt. Tanításai a stratégiát a katonai ismeretekkel ötvözve a hadviselés filozófiájának dialektikus megközelítését eredményezték, és munkásságát ma is széles körben tanítják a katonai akadémiákon világszerte. Kevés olyan magas rangú katonai vezető van, aki ne ismerné korszakalkotó könyvét, a Háborúról szólót.
Valójában Bonaparte Napóleon kivételével senki sem volt nagyobb hatással a 19. századi hadviselés katonai taktikájára és stratégiájára, mint Clausewitz, a porosz katona és katonai teoretikus, aki a háború erkölcsi és politikai aspektusait hangsúlyozta. A háborúról szóló könyvet a 19. században minden katonai diáknak és tisztnek kötelező volt elolvasnia, és az amerikai polgárháború idején a tábornokok körében bevett gyakorlat volt, hogy Clausewitz értekezését maguknál hordták és olvasták, hogy segítse őket a stratégiában és a taktikában. A Háborúról a hadviselés minden elképzelhető aspektusával foglalkozott, és történelmi csatákat használt példaként arra, hogy mit kell és mit nem szabad tenni. Az értekezés tárgyalja, hogy az ellentétes erők hogyan hatnak egymásra, és hogy a "háború ködében" kibontakozó váratlan új fejlemények milyen gyors döntéseket követeltek meg az éber parancsnokoktól. Antoine-Henri Jomini ellenében azt állította, hogy a háborút nem lehet számszerűsíteni vagy grafikusan ábrázolni, illetve térképekre és grafikonokra redukálni.
Kevés ember volt nagyobb hatással a 19. századi hadviselés katonai taktikájára és stratégiájára, mint Antoine-Henri Jomini, mégis Jomini A háború művészete című művének 1947-es angol fordításának bevezetője megjegyezte: "A katonai világ, amely ma puskaport éget a clausewitz-i doktrína oltárán, szinte teljesen elfelejtette Antoine-Henri Jominit". A bevezető szerzőjének, J. D. Little alezredesnek, az amerikai tengerészgyalogság hadtestének munkatársának akkor is igaza volt, és ma is igaza van - míg Clausewitz aforizmáit ma is használják a katonai akcióktól az üzleti menedzsmentig mindenre, addig kortársa, Jomini munkásságát szinte teljesen elfelejtették.
A napóleoni korszakban és az egész 19. században azonban egészen más volt a helyzet. Jomini-t nemzedékének kiemelkedő stratégájaként és írójaként tartották számon, míg Clausewitz a porosz hadsereg vezérkarán kívül gyakorlatilag ismeretlen volt. Az azóta eltelt időszakban Clausewitzet a korszak legfontosabb írójának és stratégiai elemzőjének tekintették, míg Jomini írásait elvetették és nagyrészt figyelmen kívül hagyták. Ennek eredményeképpen sok hadtörténész és stratéga csak mostanában kezdte el megérteni, milyen fontos volt Jomini, és mennyire aktuálisak az írásai napjainkban is.
Jomini hírnevének romlását fájlalva Little azt állította: "A hadtörténelemben egyetlen ember sem gyakorolt nagyobb hatást a modern hadviselés fejlődésére, mint Napóleon Bonaparte. Nincs ember, aki Napóleon befolyását jobban befolyásolta volna, mint Antoine-Henri Jomini". Little-nek ismét igaza volt, mert Clausewitz-cal ellentétben Jomini írásai közvetlen hatást gyakoroltak a 19. századi hadviselésre. Míg Clausewitzet a 19. század utolsó éveiig nem olvasták széles körben Poroszországon (és később Németországon) kívül, addig Európában és Amerikában kevés tábornok ismerte Jomini műveit, és sokan használták A háború művészetéről szóló összefoglalóját a stratégia és a taktika fő útmutatójaként.
Miért van az, hogy Jomini feledésbe merült, miközben Clausewitz neve ma már sokkal ismertebb, mint életében valaha is volt? Ennek egyik oka az, hogy Clausewitz olyan hadfilozófiát próbált kidolgozni, amely jóval túlmutatott a harc mechanikáján. Egy ilyen filozófia éppen azért időtálló, mert nem kötődik egy adott korszak taktikájához vagy fegyverzetéhez. Ezt bizonyítja az a tény, hogy még az első Öböl-háborúban (1990-1991) az Irak elleni koalíció magas rangú katonai vezetői Clausewitzot idézték.
