Dél-Afrika: A nemzet története és öröksége az európai gyarmatosítástól az apartheid korszak végéig.

Olvasói vélemények

A könyv áttekintést nyújt Dél-Afrika történelméről, elsősorban a gyarmatosítás és az elnyomás szereplőire összpontosítva, az emberi jogokért folytatott küzdelmekre csak korlátozott figyelmet fordítva. Miközben dicsérik, hogy hozzáférhető és informatív, kritizálják, hogy nem tárgyalja mélyrehatóan az elnyomottak perspektíváit, és nyelvtani hibákat tartalmaz.

Jó áttekintés Dél-Afrika történelméről, könnyen olvasható, informatív, kiemeli a legfontosabb személyiségeket és eseményeket, hozzáférhető azok számára, akik gyors történelmi felfrissülésre vágynak, elfogulatlan tartalom.

Az őslakosok ellenállásának és küzdelmeinek korlátozott tárgyalása, sok nyelvtani és helyesírási hiba, egyenetlen szerkezet, kiegyensúlyozatlanul a gyarmatosítókra és az elnyomottakra összpontosítva.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

South Africa: The History and Legacy of the Nation from European Colonization to the End of the Apartheid Era

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

A búr háború Dél-Afrika történelmének meghatározó konfliktusa volt, és a Brit Birodalom történetének egyik legfontosabb konfliktusa. Természetesen évszázadokra visszanyúló, bonyolult geopolitika húzódott alá. Dél-Afrika európai története valójában azzal kezdődött, hogy 1652-ben egy kis holland flottilla érkezett az afrikai kontinens déli szélén fekvő Table Baybe, amely azzal a céllal kötött ki, hogy az átutazó Holland Kelet-indiai Társaság (Vereenigde Oost-Indische Compagnie) hajóinak kiszolgálására élelmiszer-ellátó állomást létesítsen. A hollandok ekkoriban nagyrészt uralták a kelet-indiai kereskedelmet, és az általuk létrehozott Kaapstad vagy Fokváros település indította el Dél-Afrika hosszú és gyakran viharos történetét.

A Zöld-fok több mint egy évszázadon át a Holland Kelet-indiai Társaság települése maradt, és a kiadások korlátozása érdekében szigorú paramétereket állapítottak meg, hogy elkerüljék a gyarmattá válást. Mivel azonban az európai vallási türelmetlenség miatt folyamatosan megindult a kivándorlás, a holland telepesek nem hivatalosan a Fokföldön túlra is terjeszkedni kezdtek, és a Fokvárostól északra és keletre fekvő, gyéren lakott hátországot telepítették le. Ezáltal egyre inkább kikerültek a Társaság adminisztratív hatásköréből, és individualista világnézetet alakítottak ki, amelyet az önállóság és az önállóság jellemzett. Társadalmukat az Ószövetség szigorú és szó szerinti értelmezése kötötte össze. A 17. század vége felé a francia hugenotta bevándorlók hulláma követte őket, akik az Európában megújuló protestantizmus-ellenesség elől menekültek. A következő nemzedékek során integrálódtak, és egy hibridizált nyelvet és kultúrát hoztak létre, amely idővel Cape Dutch, Afrikaner vagy Boer néven alakult ki.

A napóleoni háborúk gyökeresen megváltoztatták a régi, kialakult európai hatalmi dinamikát, és 1795-ben az immár a világ tengeri nagyhatalmává váló britek a hadizsákmány részeként átvették a Zöld-foki-szirt ellenőrzését. A birtoklás egyszer-kétszer oda-vissza változott, de többé-kevésbé ettől kezdve a britek megalapozták jelenlétüket a Fokföldön, amelyet egészen Dél-Afrika 1910-es egyesítéséig megtartottak. Erre azonban csak több konfliktus után került sor.

1948. június 1-jén Daniel Malan vonattal érkezett Pretoriába, hogy hivatalba lépjen, és ott hatalmas, éljenző fehérekből álló tömeg fogadta őt. A hallgatóság előtt így szólt: "A múltban idegennek éreztük magunkat a saját országunkban, de ma Dél-Afrika ismét a miénk. Az Unió óta most először Dél-Afrika a miénk. Adja Isten, hogy mindig a miénk maradjon". Visszatérve Johannesburgba, az ANC vezetősége, köztük a fiatal ügyvéd, Nelson Mandela, komor hangulatban hallgatta ezeket az ünnepi előrejelzéseket. Mint idegenek a saját országukban, mindannyian megértették, hogy a dél-afrikai felszabadító harcot nem lehet egyik napról a másikra megnyerni. Valójában az apartheid korszaka még csak most kezdődött el hivatalosan.

Bár az apartheidet jellemzően az 1940-es évek végétől az évtizedekkel későbbi felszámolásáig datálják, a szegregációs politika Dél-Afrikában szinte attól a pillanattól kezdve volt jellemző, hogy az európai felfedezők elhajóztak a térségbe, és elkezdtek ott letelepedni. Akár az őslakos csoportok, mint a khoi és a szan, kiszorításáról és harcáról volt szó, akár más fehérek, mint a búr ellen, az etnikumok közötti elkülönítés évszázadokon keresztül volt a norma Dél-Afrikában, mielőtt Malan megválasztása jelezte az afrikaner szélsőjobb igazi felemelkedését.

Dél-Afrika: A nemzet története és öröksége az európai gyarmatosítástól az apartheid korszak végéig címmel az ország ellentmondásos történetét vizsgálja, a kezdeti európai felfedezőktől az apartheid felszámolásáért folytatott sikeres küzdelemig.