Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a New Orleans-i francia negyed 1920-as évekbeli művészeti és kulturális megújulásának lebilincselő krónikája, és bemutatja a terület megőrzésében részt vevő kulcsszereplőket. Az alapos tudományos ismereteket közérthető írással ötvözi, hogy megvilágítsa a művészek, írók és más, e különleges kor és hely kultúráját alakító személyiségek életét és hozzájárulását.
Előnyök:⬤ Kiterjedt beszámoló a fontos személyiségekről és a francia negyedhez való hozzájárulásukról.
⬤ Jól megalapozottan kutatott és jelentős tudományos ismeretekből válogatott, így olvasmányos.
⬤ Értékes betekintést nyújt az 1920-as évek kulturális jelentőségébe New Orleansban.
⬤ Érdekes életrajzi vázlatokat tartalmaz, amelyek elősegítik a művészeti körök megértését.
⬤ A déli történelem, az irodalom és a New Orleans-i kultúra iránt érdeklődőkhöz szól.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó több anyagot vagy mélységet szeretett volna, mivel kissé rövidnek találta.
⬤ Az elbeszélésről az egyéni profilokra való áttérés néhányakat meglepett, bár sokan értékesnek találták.
⬤ Néhány kritika szerint a szerző más művei jobbak lehetnek, bár jók.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dixie Bohemia: A French Quarter Circle in the 1920s
Könyv tartalma:
Az első világháborút követő években a New Orleans-i francia negyed vonzotta a művészeket és az írókat alacsony bérleti díjaival, fakó bájával és színes utcai életével. Az 1920-as évekre a Jackson Square egy vibráló, bár rövid életű bohémia központjává vált. A fiatal William Faulkner és szobatársa, William Spratling, egy művész, aki a Tulane Egyetemen tanított, a "francia negyed művészi és ravasz emberei" között lakott. A Dixie Bohemia című könyvben John Shelton Reed bemutatja Faulkner baráti körét - a kiváló Sherwood Andersontól kezdve a nemeket meghazudtoló Mardi Gras jelmeztervezőjéig -, és életre kelti a jazzkorszak New Orleans-i embereit és helyeit.
Reed Faulkner és Spratling saját kiadású, "Sherwood Anderson és más híres kreolok" című, bohém társaiknak szóló tisztelgésével kezdi. A könyv 43 vázlatot tartalmazott New Orleans-i művészekről, Spratling által, feliratokkal és Faulkner rövid bevezetőjével. A cím egy meglehetősen homályos tréfát szolgáltatott: Sherwood nem volt kreol, ahogy a legtöbb bemutatott személy sem. De Reed kommentárjaival ezek a portrék belépőként szolgálnak a művészek és írók világába, akik a Decatur Streeten vacsoráztak, álarcosbálokra jártak, és szemérmetlenül semmibe vették a szesztilalmi törvényt. Ezek a férfiak és nők olyan New Orleans-i intézmények létrehozásában is részt vettek, mint a Double Dealer irodalmi folyóirat, a Művészetek és Kézművesség Klubja és a Le Petit Theatre. De a legtöbb bohémia helyett a New Orleans-i csak fehérek számára létezett. Bár a bohémek közül néhányan viszonylag progresszívek voltak, és sokan afroamerikai anyagot használtak fel saját munkáikban, kevesen tudták vagy törődtek azzal, hogy mi zajlott a város fekete értelmiségiek és művészek körében a város másik felén.
A francia negyed reneszánszának pozitív fejleményei azonban felkeltették a figyelmet és a látogatókat, ami a történelmi megőrzésre és a kereskedelmi újjáélesztésre ösztönözte, amely a területet turisztikai célponttá tette. Ez a dzsentrifikáció előre láthatóan sok dolgozó művészt és írót elűzött, akik segítettek a terület újjáélesztésében. Ahogy Reed rámutat, az egyik lakos, aki az 1920-as szövetségi népszámláláson "művészként" azonosította magát, 1930-ban "ingatlanügynökként" adta meg foglalkozását, ami az aktív művészeti réteg hanyatlását tükrözi.
A Dixie Bohemia egy korszak bájos és éleslátó bepillantást nyújt egy korszakba, és bemutatja az 1920-as évek New Orleans-i művészeti élet íróit, művészeit, pózosait és csatlósait, és megvilágítja, hogyan tűnt el ez a káprázatos világ olyan gyorsan, ahogyan elkezdődött.
