Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák Machado de Assis „Dom Casmurro” című művét a brazil irodalom jelentős alkotásaként emelik ki, amelyet a szerelem, a féltékenység és az emberi tapasztalat gazdag témái, összetett elbeszélése miatt dicsérnek. Az olvasók nagyra értékelik a mély értelmezést, amelyet lehetővé tesz, és a társadalmi normákra való reflektálását. A megbízhatatlan elbeszélő és a nyílt végű következtetések erős olvasói elkötelezettséget váltanak ki, és gyakran vezetnek személyes reflexiókhoz. A különböző fordítások minőségéről azonban megoszlanak a vélemények, egyesek úgy érzik, hogy nem ragadják meg a szöveg eredeti lényegét.
Előnyök:A regényt a brazil irodalom remekművének tartják, sötét humorral, gyönyörű prózával és az olvasó elkötelezettségét ösztönző egyedi megbízhatatlan elbeszélővel. Mélyreható, elgondolkodtató vizsgálódást nyújt a szerelemről, a féltékenységről és az emberi kapcsolatok bonyolultságáról. Számos kritika méltatja a művészi írói stílust, a 19. századi brazil társadalomra vonatkozó éleslátó megjegyzéseket, valamint a kultúrákon átívelő, univerzális témákat.
Hátrányok:Egyes olvasók hiányolják a regény egyes fordításait, mivel úgy érzik, hogy azok nem adják át megfelelően Machado de Assis stílusát és hangulatát. Néhány kritika megemlíti az elbeszélés lassú kezdését, ami a történet felpörgése előtt a kezdeti lehangoltsághoz vezet. Emellett a könyv nyitott jellege frusztrálhatja azokat, akik egyértelmű következtetéseket keresnek a szereplők motivációit és cselekedeteit illetően.
(27 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
"Egy pálmafa, látva, hogy nyugtalan vagyok, és megsejtve az okot, azt mormogta az ágai között, hogy semmi baj nincs azzal, ha tizenöt éves fiúk sarokba kerülnek tizennégy éves lányokkal; épp ellenkezőleg, az ilyen korú fiataloknak nincs más funkciójuk, és a sarok éppen erre a célra készült. Azért.
Egy öreg pálmafa volt, és én még jobban hittem az öreg pálmafákban, mint a régi könyvekben. A madarak, a pillangók, egy tücsök, aki nyári dalát próbálgatta, a levegő minden élőlénye ugyanezen a véleményen volt." Így kezdődik ez a rendkívüli szerelmi történet Bento és Capitu, a gyermekkori szerelmesek között, akik felnőnek.
egymás szomszédságában nőnek fel Rio de Janeiróban az 1850-es években.
Más nagy tizenkilencedik századi regényekhez hasonlóan - A skarlát betű, Anna Karenina, Madame Bovary - Machado de Assis Dom Casmurro is a házasság és a házasságtörés témáját járja körül. De ami Machado regényét megkülönbözteti kortársai realizmusától, és ami olyan élvezetessé teszi.
Felfedezés az angol nyelvű olvasók számára, az a különc és vadul kiszámíthatatlan elbeszélői stílusa. Távol áll attól, hogy egy rendezett fiktív "valóság" illúzióját keltse, Dom Casmurro történetét egy olyan elbeszélő meséli el, aki bomlasztóan öntudatos, mélyen szubjektív, és hajlamos mindenféle csodás dolgokra.
Kitérő. Miközben a magányos öregkor szemszögéből meséli el élete eseményeit, Bento folyamatosan megszakítja történetét, hogy elgondolkodjon annak megírásán: megvizsgálja egy-egy kép vagy hasonlat találó voltát, fontolóra veszi bizonyos jelenetek kivágását, mielőtt a kéziratot nyomdába vinné, és...
Folyamatos és gyakran mulatságos párbeszédet folytat az olvasóval. "Ha mindez kissé empatikusnak tűnik, irritáló olvasó" - mondja - "az azért van, mert még soha nem fésülted meg egy lány haját, még soha nem tetted kamaszos kezed egy nimfa fiatal fejére...". De a regény több mint előadás.
Stílusakrobatikából. A katolicizmus ironikus kritikája, amelyben Isten egyfajta isteni könyvelőként jelenik meg, akinek a könyvelése nemcsak fondorlatos, hanem jámbor módon is kiegyenlíthető. Történet a szerelemről és annak akadályairól, a megtévesztésről és az önbecsapásról, valamint az emlékezet kudarcáról is.
Hogy az élet kezdete szépen illeszkedjen a végéhez. Az először 1900-ban megjelent Dom Casmurro a századforduló egyik legnagyobb brazil írójának egyik fel nem ismert klasszikusa. Machado de Assis népszerűsége Latin-Amerikában soha nem volt kétséges, és most, az elismerés.
Olyan kritikusok és írók, mint Susan Sontag, John Barth és Tony Tanner, munkássága végre világszerte megkapja a megérdemelt figyelmet.
A John Gledson által újonnan lefordított és szerkesztett, Joao Adolfo Hansen utószavával ellátott Library of Latin America-kiadás a regény egyetlen teljes, rövidítés nélküli és jegyzetekkel ellátott fordítása. Az angol nyelvű olvasóknak a legritkább irodalmi zsenit kínálja.
