Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 16 olvasói szavazat alapján történt.
Eli Whitney: The Life and Legacy of the American Inventor Whose Cotton Gin Transformed the Antebellum South
*Képeket is tartalmaz.
*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
A 18. század és a 19. század eleje között a Nyugat hatalmas ugrásokon ment keresztül a technológiai, tudományos és gazdasági fejlődésben. Ezt az erőteljes időszakot azóta a nagy ipari forradalomként örökítették meg, amelynek során Nagy-Britannia és más európai országok olyan félelmetes erővé váltak, amely páratlan gazdasági növekedéssel, az életkörülmények drasztikus változásával, sőt egy elhanyagolt társadalmi osztály kialakulásával is büszkélkedhetett. A vidéki területek hatalmas részei összekapcsolt, összetett és sokoldalúan működő városokká alakultak át, és innovatív találmányok és termékek tucatjait gyártották tömegesen, amelyeket először adtak el a tömegeknek. A legnagyobb gondolkodók és alkotók közül néhányan előmerészkedtek az árnyékból. A tudósok, mérnökök, kereskedők és gyártók egyaránt fénykorukat élték, és egy olyan kultúra táplálta őket, amely a növekedés, a haladás és az ipari egység vízióját vallotta.
Az 1600-as években a Kelet-indiai Társaság üzleteinek polcairól színes és egzotikus mintákkal ellátott pamut- és selyemszövetek, az úgynevezett "calico", repkedtek le a polcokról. A kalikó iránti gyorsan növekvő kereslet láthatóan megviselte az európai textilüzleteket. A trend átterjedt Európára és Észak-Amerikára, és a gyapotszedés olyan nehéz feladat volt, hogy még akkor is nehéz volt a gyapotot nyereséges iparággá tenni Észak-Amerikában, amikor szinte teljes egészében rabszolgamunkára támaszkodtak.
Mindez megváltozott, amikor Eli Whitney a 18. század vége felé feltalálta a gyapottisztító gépet. Whitney gyapottisztítógépe, amely hatékonyabban tudta elválasztani a gyapotrostot a magvaktól, a gyapotipart a középkor előtti Dél egyik legnagyobb pénztermelőjévé tette, és ennek eredményeként a régió még inkább függővé vált a rabszolgamunkától, mint korábban. A gyapottisztító gép exponenciálisan növelte a munkaerő-kibocsátást, ami viszont a rabszolgák számának exponenciális növekedését hozta magával egész Délen, annak ellenére, hogy a nemzetközi rabszolgakereskedelmet a 19. század elején betiltották a fiatal Egyesült Államokban. A polgárháború hajnalára már több mint 3 millió rabszolga élt Délen, és a gyapot olyannyira létfontosságú volt a déli gazdaság számára, hogy a Konföderáció megpróbálta az európai országokat arra kényszeríteni, hogy az ő oldalukra álljanak, megtagadva a gyapot exportját.
Az ipari forradalom változásai azt is jelentették, hogy a tömegtermelés az Atlanti-óceán mindkét partján elterjedt, és Whitney cserélhető alkatrészekre vonatkozó elvét nemcsak maga a feltaláló, hanem számos más haladó üzleti vezető is hasznosította. A gyapottisztító feltalálása után Whitney több pert is megnyert a farmerek ellen a fizetés elmaradása miatt indított perekben, beperelve az államokat, és a 90 000 dollárnyi felhalmozott összeggel további vállalkozásokat indíthatott. Amikor a Franciaországgal vészesen közeledni látszott a háború, és a nemzeti fegyverraktár három év alatt csak 1000 muskétát tudott legyártani, Whitney közbelépett. Könnyen cserélhető alkatrészeket tartalmazó futószalagrendszere három év alatt 10 000 fegyvert állított elő, és számos szerszámgépet dolgozott ki, amelyekkel megkönnyítette a folyamatot. Ez az automatizálás és a lőfegyvergyártás területén a későbbi vállalati modellek és technológiai fejlesztések fontos összetevője is lett, és olyan termékekre volt hatással, mint Henry Ford autói és Oliver Winchester ismétlőpuskái.
Az Eli Whitney: The Life and Legacy of the American Inventor Whose Cotton Gin Transformed the Antebellum South (Eli Whitney: Az amerikai feltaláló élete és öröksége, akinek a gyapotgin átalakította a délvidéket) című könyv Amerika egyik első meghatározó feltalálójának életét és találmányait mutatja be. A fontos embereket, helyeket és eseményeket bemutató képek mellett úgy ismerheted meg Eli Whitney-t, mint még soha.
