Értékelés:
A könyv anekdotákat közöl a bevándorlási tapasztalatokról, de nem tartalmaz átfogó statisztikai adatokat. Egyes olvasók kritizálják, hogy túlságosan szigorúan ítéli meg Amerika történelmi bevándorlási gyakorlatát, és rámutatnak a szerkesztési problémákra.
Előnyök:Személyes anekdotákat közöl olyan személyektől, akik megtapasztalták a bevándorlási eljárást.
Hátrányok:Hiányzik a bevándorlással kapcsolatos statisztikai perspektíva, a történelmi bevándorlási rendszerek kritikus szemléletét érzékelteti, és számos helyesírási és nyelvtani hibát tartalmaz.
(2 olvasói vélemény alapján)
Ellis Island and Angel Island: The History and Legacy of America's Most Famous Immigration Stations
*Képeket is tartalmaz.
*Kortárs beszámolókat tartalmaz.
*Bibliográfiát tartalmaz.
1892 újév napján egy fiatal ír lány, Annie Moore leszállt a Nevada nevű gőzhajóról, és egy aprócska szigeten kötött ki, ahol egykor haditengerészeti erőd állt. Miközben a szigeten lévő nagy épületben végigjárta az utat, Annie-t mint az első bevándorlót, aki az Ellis-szigeten keresztül érkezett Amerikába, feldolgozták. Mint oly sok bevándorló előtte, ő és családja a város egyik ír negyedében telepedett le, és ott élte le hátralévő életét. Az Ellis-sziget 19. század végi megnyitásának köszönhetően a New Yorkba irányuló bevándorlás robbanásszerűen megnőtt, és a város lakossága egy évtized alatt majdnem megduplázódott. Az 1900-as évekre 2 millió ember tekintette magát New York-i lakosnak, és az Ellis-sziget nemcsak ezért, hanem a következő fél évszázadban az egész országba beáramló bevándorlók nagy részéért is felelős volt. A mai napig a Nagy Alma lakosságának körülbelül egyharmadát teszik ki a bevándorlók, ami a világ egyik legváltozatosabb városává teszi.
Az Angel-sziget, a San Franciscó-i öböl legnagyobb szigete (mintegy 740 hektár) eredetileg akkor kapta a nevét, amikor Don Juan Manuel Ayala behajózott a San Franciscó-i öbölbe. Állítólag a szigetet azért nevezték el "Angyalnak", mert a szárazföld úgy tűnt neki, mintha egy angyal őrizné az öblöt, és amikor Ayala elkészítette az öböl térképét, azon az Angel-szigetet "Isla de Los Angeles"-ként jelölte meg. Azóta is ez maradt a sziget neve, még akkor is, ha a sziget használata az idők folyamán minden bizonnyal változott. A sziget jelenleg egy nagy állami park, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a San Franciscó-i öbölre és a város látképére, de a park legnevezetesebb része a bevándorlási múzeum. Ez a hely az, ami ma is olyan híressé teszi az Angel-szigetet, mivel továbbra is leginkább arról ismert, hogy 1910-1940 között az ázsiai bevándorlók belépési pontja volt az Egyesült Államokba. Nem lehet biztosan tudni, hogy valójában hány ember haladt át Angel Islanden, mivel a történelmi dokumentáció nagy része megsemmisült egy tűzvészben, de a történészek becslése szerint 100 000 és 500 000 ember között lehetett.
Angel Islandet gyakran emlegetik a nyugati Ellis Islandként, de sokan azt állítják, hogy a bevándorlók történetének megőrzésében rendkívül különböznek egymástól. Egyrészt Angel Island megőrzése sokkal hosszabb időt vett igénybe, és az Ellis Island megőrzése az európai bevándorlók pozitív fogadtatására összpontosít a keleti parton, ami jól jön a vállalati szponzoroknak és az amerikai történetnek. John Bodnar történész kifejtette, hogy az Ellis-sziget "az amerikai történelemnek azt a szemléletét képviseli, amely az átlagemberek folyamatos fejlődését és felemelkedését mutatja". Ellis Island jól illeszkedik az amerikai álom narratívájába, mert bár az ott átutazó bevándorlók ki voltak téve a rasszizmusnak, túlnyomórészt fehérek voltak. Az Angel Island sokkal többféle rasszot jelentett, és történelmének elbeszélésekor mindenki számára láthatóvá válnak a 19. század végén és a 20. század elején létező kizárólagosság és idegengyűlölet feszültségei.
Egy 1940-es tűzvész után Angel Island bevándorlási állomásból katonai célokra használták. Először a második világháború alatt hadifogoly-tároló létesítményként használták, majd végül 1954 és 1962 között Nike-rakétabázisként. A sziget mint bevándorlási állomás és az ázsiai-amerikai történelem hatalmas pillére történetének megőrzéséért folytatott hosszú küzdelem után a szigetet 1996-ban műemlékké nyilvánították, a múzeum pedig 2009-ben nyitotta meg kapuit a teljesen felújított bevándorlási állomással. Ma a szigetet a San Franciscóból induló komppal látogathatja a nagyközönség, és számtalan ember túrázik és kerékpározik a szigeten, valamint túrákat tesz a bevándorlási állomáson.
Ellis Island és Angel Island: The History and Legacy of America's Most Famous Immigration Stations (Amerika leghíresebb bevándorlási állomásainak története és öröksége) azt vizsgálja, hogyan váltak ezek a szigetek bevándorlási ellenőrző központokká, és milyen volt az élet azok számára, akik mindkét helyen partra szálltak.
