Első szerelem és más rövidfilmek

Olvasói vélemények

Beckett novelláinak összegyűjtött műveit a kritikusok nagyra értékelik, akik nagyra értékelik Beckett egyedülálló nyelvtudását és az írásaiban rejlő érzelmek mélységét. Sokan egyszerre találják humorosnak és erőteljesnek a stílusát, így az irodalom rajongói számára, különösen azok számára, akik még nem ismerik Beckett munkásságát, kifizetődő olvasmány. Néhány olvasó azonban megjegyzi, hogy Beckett összetettsége és sötét témái kihívást jelentenek.

⬤ Gyönyörű és erőteljes írás, egyedülálló nyelvtudással.
⬤ Humor, amely kiegyensúlyozza a mű sötét témáit.
⬤ Jó kiindulópont az új olvasók számára, akik nem ismerik Beckett ijesztőbb regényeit.
⬤ Az olyan egyedi történetek, mint az „Első szerelem”, erős benyomást keltenek és érzelmileg is visszhangot keltenek.

⬤ Beckett művei nehéznek, homályosnak és kihívást jelentőnek tűnhetnek.
⬤ Egyes olvasók az általános témákat meglehetősen komornak találják.
⬤ A gyűjtemény egyeseknél elégedetlenséget hagyhat maga után, különösen, ha hagyományosabb elbeszélésekre számítottak.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

First Love and Other Shorts

Könyv tartalma:

A kötet a Nobel-díjas író hat, eddig nem gyűjtött művét gyűjti egybe, köztük az Első szerelem című nagyszabású regényét, amelyet 1946-ban kezdett el franciául, de csak 1972-ben fejezte be angolra fordítását. A kötetben szerepel a Nem én című színpadi mű is, amelyet 1972-ben mutattak be a New York-i Lincoln Centerben.

Az Első szerelem történetét, egy férfi fiatalkori elmélkedéseit, amelyeket az apja sírjánál tett látogatása vált ki, a címe jelöli ki. Christopher Ricks a New Statesman című lapban a következőképpen jellemezte: "Az Első szerelem repedezett és recsegő elbeszélője, aki elmeséli, hogyan találkozott egy nővel egy padon, visszament hozzá, hogy együtt éljen vele, és elhagyta, amikor a nő éppen a gyermekét szülte, - benne van annak a csontig hatoló fáradtságnak az állhatatossága, amely Beckett lepusztult alakjainak (romos piócagyűjtőknek) kíméletlen erejét, nem a mortis, hanem a moribunditás szigorát adja.".

A Not I-ben a sötétben lüktető sebre emlékeztető Mouth olyan szavakat bocsát ki, amelyek - Ruby Cohn kifejezésével élve - "zeneileg formálnak egy becketti életet". A születéssel kezdődően - "ki ebbe a világba" - egy női hang egy hirtelen áprilisi szóáradatról mesél, amelyet egy hetvenedik életévéhez közeledő nő él át". A bemutató idején Clive Barnes a The New York Times-ban "nagyszerűnek" nevezte, Martin Gottfried a Women's Wear Daily-ben pedig úgy fogalmazott, hogy "nagy színházi és irodalmi esemény... nagyon szép és mélyen megindító - egy kis és egyedülálló remekmű".

Az 1956-ban angolul írt From an Abandoned Work egy elbeszélő háromnapos ifjúkori útjáról szól, aki hátat fordít síró édesanyjának. Az 1965-ben franciául írt és a szerző által két évvel később lefordított Imagination Dead Imagine középpontjában két fehér test áll, amelyek egy-egy félkörívbe írva, egy tárgyaktól üres rotundában helyezkednek el. Az Elég, amely néhány hónappal az Imagination Dead Imagine után íródott franciául, és 1967-ben szintén lefordították angolra, egy névtelen elbeszélő egy időtlen jelenlétben éli újra a "vele" folytatott tevékenységét.

A kötetet az 1965-66-ban írt és 1967-ben lefordított három francia nyelvű darab egyike, a Ping, valamint az ugyanebből az időszakból származó rövid színpadi darab, a Lélegzet zárja. "Az 1030 szavas szövegben (angolul) mindössze 120 szó permutálódik és kombinálódik a valaha írt egyik legfigyelemreméltóbb verbális dallammá.".

Kevés író fedezett fel több műfajt, mint Samuel Beckett - esszét, verset, történetet, regényt, színdarabot, pantomimet, rádiójátékot és filmet.