Godot-ra várva - Tragikomédia két felvonásban

Olvasói vélemények

A kritikák a „Godot-ra várva” című darabról és annak különböző előadásairól alkotott vélemények széles skáláját mutatják be: egyesek a darab mélységét és hatását dicsérik, míg mások csalódottságukat fejezik ki bizonyos kiadásokkal vagy változatokkal kapcsolatban. Sokan mélyrehatónak és időtállónak találták a darabot, míg másoknak a kapott kiadások minőségével vagy tartalmával voltak problémáik.

⬤ A darabot remekműnek tartják, és mély hatást gyakorol a közönségre.
⬤ Erős előadások és a darab témáinak megértése bizonyos produkciókban.
⬤ A felvétel életre kelti a darabot, kiváló karakterábrázolással.
⬤ Inspirálónak tartják, és az élet különböző pontjain különböző jelentéssel bír.
⬤ A kritikák szerint egyes kiadások jó állapotban vannak.

⬤ Sok kiadás nem tartalmazza a darab teljes szövegét, ami csalódást okoz.
⬤ Néhány produkciót és felvételt kritizálnak, mert elavultak vagy rossz minőségűek.
⬤ A könyv tartalmának helytelen leírásai zavart okoznak.
⬤ A kapott termékek állapotával kapcsolatos problémák, például a könyvekbe írt írás vagy hiányzó tartalom.
⬤ Az ügyfélszolgálattal kapcsolatos elégedetlenség, különösen a visszatérítéssel és a tételek minőségével kapcsolatban.

(140 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Waiting for Godot - A Tragicomedy in Two Acts

Könyv tartalma:

A „tragikomédia két felvonásban” alcímet viselő En attendant Godot-t, amelyet Vivien Mercier ír kritikus úgy jellemzett, mint egy olyan darabot, amelyben „semmi sem történik kétszer”, 1953-ban mutatták be először a párizsi Théâtre de Babylone-ban. Samuel Beckett fordította le angolra, és a Godot-ra várva 1955-ben mutatták be a londoni Arts Theatre-ben.

„Menj és nézd meg a Godot-ra várva. A legrosszabb esetben egy kuriózumot, egy négylevelű lóherét, egy fekete tulipánt fogsz felfedezni; a legjobb esetben valami olyasmit, ami biztosan megmarad az elméd egyik sarkában, amíg csak élsz. Harold Hobson, 1955. augusztus 7.

'Azt mondtam neki, hogy ha Godot alatt Istent értettem volna, akkor Istent mondtam volna, és nemGodotot. Úgy tűnt, hogy ez nagy csalódást okozott neki. Samuel Beckett, 1955