F-111 és EF-111 egységek a harcban

Olvasói vélemények

Peter Davies „F-111 & EF-111 Units in Combat” című könyve alapos beszámolót nyújt az F-111-es repülőgép műveleti történetéről, részletesen bemutatva a különböző konfliktusok során nyújtott harci teljesítményét. Bár a könyv tanulságos elbeszéléseket és a pilóták személyes beszámolóit tartalmazza, egyes olvasók úgy érzik, hogy kissé elfogult, és hiányzik belőle a szélesebb kontextus. A szöveget vizuális elemek is gazdagítják, de az általános olvasók számára sűrű lehet.

Jól megalapozott, első kézből származó pilóták beszámolóival, kiváló fényképekkel és illusztrációkkal, a harci műveletek részletes bemutatásával, valamint az F-111-es fejlesztésének és örökségének tömör történetével. Kifejezetten ajánlott a repülés szerelmeseinek és a hadtörténelem iránt érdeklődőknek.

Egyes olvasók elfogultnak találják a könyvet, és az elbeszélés sűrűn tartalmaz szakzsargont, ami az általános olvasók számára kevésbé hozzáférhetővé teszi. Hiányoznak belőle a térképek és az F-111 szerepére és korszerűsítésére vonatkozó szélesebb körű háttérinformációk, és a nyomtatás minőségét is kritizálták, mivel a könyv igény szerinti nyomtatásra készült.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

F-111 & EF-111 Units in Combat

Könyv tartalma:

A General Dynamics F-111 a katonai repülőgépek között az egyik leginnovatívabb műszaki konstrukció volt, amely többek között bevezette a változtatható szárnyat, a terepkövető radart, a katonai minősítésű utánégető turbóventilátoros hajtóműveket és az önálló menekülési modult. Költségtakarékos, többcélú elfogó, tengeri vadász és csapásmérő bombázó repülőgépnek tervezték, de a fejlesztés során az utóbbi szerepet helyezte előtérbe, és három évtizedes szolgálati ideje alatt az USAF leghatékonyabb nagy hatótávolságú csapásmérő repülőgépévé vált.

A vietnami harcokba még azelőtt vetették be, hogy a típus néhány szerkezeti problémáját teljesen megértették volna, ezért a típus számos korai veszteséget szenvedett, és méltánytalanul negatív hírnévre tett szert, amely pályafutása hátralévő részében végigkísérte, és korlátozta a típus fejlettebb változatainak finanszírozását. Az 1972-es Linebacker hadművelet során azonban az F-111-es 4000 éjszakai, radar alatti bevetést hajtott végre, és példátlan pontossággal számos olyan döntő csapást mért, amelyek bármely más támadó repülőgép esetében súlyos veszteségeket eredményeztek volna. A háború után az F-111E/F változatokat az USAFE két szárnyában összpontosították az Egyesült Királyságban, és ezek egyikét választották ki 1986 áprilisában, hogy büntető csapást mérjen Líbiára, válaszul a bejrúti és európai amerikai célpontok elleni terrortámadások sorozatára.

A 48. taktikai vadászrepülőszázad (TFW) 14 órás bevetést hajtott végre közvetlenül a lakenheath-i bázisáról, és számos katonai célpontot támadott Tripoli környékén.

Öt évvel később mindkét brit bázisú szárny, beleértve a kifinomult EF-111A védelmi elnyomó repülőgépüket, a Sivatagi Vihar hadművelet első éjszakáján vezetett támadást, megtizedelve Irak hatalmas katonai képességeit. A hadjárat hátralévő részében az F-111-esek döntő szerepet játszottak a hidak, repülőterek és mélyen fekvő parancsnoki bunkerek lézervezérelt lőszerek segítségével történő, hajszálpontos megsemmisítésében.