Fairy and Folk Tales of the Irish Peasantry, Edited by W.B.Yeats, Társadalomtudomány, Folklore & Mythology (Tündérmesék és népmesék az ír parasztságról, szerkesztette W.B.Yeats)

Olvasói vélemények

A könyv az ír folklór és tündérmesék gazdag gyűjteménye, amely nagyrészt eredeti kelta forrásokból származik. Különös és magával ragadó történetek keverékét nyújtja, így kincset ér az ír kultúra és irodalom iránt érdeklődők számára. Az olvasók nagyra értékelik a mesék sokszínűségét és Yeats írásának varázsát, bár egyesek archaikusnak és kihívónak találják a nyelvezetet.

⬤ A nyers kelta mesék kiváló forrása.
⬤ Viccesen változatos mesék, amelyek közül sok egyedi.
⬤ Bájos írói stílus.
⬤ Jó kapcsolat az ír örökséggel.
⬤ Jól szervezett gyűjtemény, amely a népmesék széles skáláját képviseli.
⬤ Magával ragadó mesemondás és érdekes betekintés az ír népi kultúrába.
⬤ Alkalmas esti meséknek és életre szóló tanításnak.

⬤ A nyelvezet archaikus és nehéz lehet néhány olvasó számára.
⬤ Egyes mesék unalmasnak vagy rosszul szervezettnek tűnhetnek.
⬤ Nem alkalmas egy ülésben történő olvasásra; a történeteket a legjobb egyenként élvezni.
⬤ Egyes lábjegyzetek hiányozhatnak, vagy kutatási célokra nem elegendőek.
⬤ Néhány történet vallási elemei egyes olvasók számára csökkenthetik az élvezetet.

(114 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fairy and Folk Tales of the Irish Peasantry, Edited by W.B.Yeats, Social Science, Folklore & Mythology

Könyv tartalma:

Yeats szerint a félelem gorta éhínség idején járja a földet, és alamizsnát kér a járókelőktől. Ebben a változatban a félelem gorta potenciális szerencseforrás lehet a nagylelkű emberek számára.

Ha idegen vagy, akkor nem szívesen kapsz szellem- és tündérlegendákat, még egy nyugati faluban sem. Ügyesen kell munkába állnod, és barátkoznod kell a gyerekekkel és az öregekkel, azokkal, akik még nem érezték a puszta nappali lét nyomását, és azokkal, akiknél ez egyre kevesebb, és egy nap majd teljesen levetkőzi magát. Az öregasszonyok a legtudósabbak, de nem fogják olyan könnyen szóra bírni őket, mert a tündérek nagyon titokzatosak, és nagyon neheztelnek, ha beszélnek róluk, és nem sok történet van olyan öregasszonyokról, akiket majdnem a sírjukba csíptek vagy elzsibbasztottak a tündérfúvások.

A tengeren, amikor a hálók kivetve vannak és a sípok meggyulladnak, akkor a mesék valamelyik ősi gyűjtője beszédessé válik, és a csónakok nyikorgásának dallamára meséli el történeteit. A szenteste is nagyszerű alkalom, és a régi időkben sok mesét lehetett hallani a virrasztásokon.

De a papok a virrasztás ellen fordultak. Az írországi Parochial Survey of Irelandben feljegyezték, hogy a mesemondók egy este összegyűltek, és ha valamelyiküknek más változata volt, mint a többieknek, mindannyian elmondták a sajátjukat, majd szavaztak, és aki eltérően fogalmazott, annak be kellett tartania az ítéletüket.

Ily módon a történetek olyan pontossággal öröklődtek tovább, hogy a Dierdre hosszú történetét e század első évtizedeiben szinte szóról szóra elmesélték, ahogyan a dublini Királyi Társaságban található nagyon régi MSS-ek is.