Feel-Bad Education: És más ellentmondásos esszék a gyerekekről és az iskoláztatásról

Olvasói vélemények

A könyv Alfie Kohn esszéinek lenyűgöző gyűjteménye, amely kritikával illeti a hagyományos oktatási gyakorlatot, és az oktatás progresszív megközelítése mellett száll síkra. Sok pedagógus és szülő körében talál visszhangra azáltal, hogy rávilágít a jelenlegi állami iskolarendszer hiányosságaira, és hangsúlyozza a belső motiváció fontosságát a tanulásban.

Jól kutatott és elgondolkodtató, betekintést nyújt a szabványosított tesztelés hibáiba és a belső motiváció fontosságába. Az esszék magával ragadóak és átélhetőek, mind a pedagógusok, mind az általános olvasók számára vonzóak. Kohn érvei elősegítik a nevelő és méltányos tanulási környezetet, így a könyv ajánlott olvasmány a pedagógusok és a gyermekfejlesztés iránt érdeklődők számára.

Egyes olvasók Kohn progresszív álláspontját politikai töltetűnek vagy a hagyományos oktatási módszerekkel szemben elfogultnak találhatják. Néhány kritika megemlíti, hogy a tartalom ismétlődőnek tűnhet, ha valaki már ismeri Kohn korábbi műveit, és nem minden olvasó ért egyet az oktatással és motivációval kapcsolatos nézeteivel.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Feel-Bad Education: And Other Contrarian Essays on Children and Schooling

Könyv tartalma:

A gyerekek iskolai igényeiről szóló, elmét felnyitó írás az oktatás egyik legszókimondóbb hangjától

Azzal érvelve, hogy iskoláinkat jelenleg a "szigor kultusza" tartja fogva - a keményebbet összekeverik a jobbal, ami azzal fenyeget, hogy az örömöt és az értelmes intellektuális kutatást is száműzi az osztálytermeinkből - Alfie Kohn felkavaró felhívást intéz prioritásaink újragondolására és gyakorlataink újragondolására.

Kohn legújabb, széles körű írásgyűjteménye tovább öregbíti hírnevét, mint a szakma egyik legélesebb gondolkodója, aki megkérdőjelezi az oktatásról és az emberi viselkedésről szóló viták során túl gyakran magától értetődőnek tekintett feltételezéseket.

Tizenkilenc nemrégiben megjelent esszéjében - és a kötethez új, tartalmas bevezetőben - Kohn ismételten arra hív minket, hogy mélyebben gondolkodjunk a hagyományos bölcsességről. Vajon az önfegyelem mindig kívánatos? kérdezi, és meglepő bizonyítékokat idéz az ellenkezőjére. Vajon az akadémiai csalás szükségszerűen erkölcsi hibára utal? Lehet, hogy az iskolák falain gyakran látható inspiráló plakátok ("Nyúlj a csillagokért") a gyerekekkel kapcsolatos zavaró feltételezéseket tükröznek? Lehet, hogy a tanulói tanulás értékelésére használt rubrikák kontraproduktívnak bizonyulnak?

A kisgyermekek házi feladatnak, osztályzatoknak vagy szabványosított teszteknek való alávetése - pusztán azért, mert ezeket a dolgokat később megkövetelik tőlük - a Monty Python "fejbe verés" leckéire emlékezteti Kohnt. És, nyelvet szorongatva, kijelenti, hogy azonnal el kellene kezdenünk a huszonkettedik századi készségek tanítását.

Akár a progresszív oktatással kapcsolatos tévhiteket tisztázza Kohn, akár azt magyarázza, hogy az egészségesebb életmódra való ösztönzés miért fog visszaütni, akár azt az elképzelést cáfolja, hogy az oktatási reformot a gazdasági versenyképességgel kapcsolatos aggodalmaknak kellene vezérelniük, akár a "Supernanny"-t helyére teszi, olvasói megértik, miért írta a Washington Post, hogy "a Kohnnal és gondolataival találkozó tanárok és szülők átszellemülten távoznak, készen arra, hogy megváltoztassák iskoláikat".".