Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Woolly Mammoths: The History and Legacy of the Most Famous Extinct Elephant Species
*Képeket is tartalmaz.
*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
Fagyos, télies szeptemberi reggel volt 2012-ben, amikor a 11 éves Jevgenyij "Zsenya" Salinder felvette legmelegebb steppelt kabátját, kötött gyapjú sapkáját és hozzá illő kesztyűjét, és hűséges, farkcsóváló kutyáival a hátán elindult az ajtó felé. Mint a legtöbb reggelen, a kölyök most is az észak-oroszországi Taymyr-félsziget elszigetelt vidékén, a Sopkarga sarki időjárás-állomás közelében sétálgatott, ahol lakott, de ezen a reggelen a lépteit egy bűzös, szinte szemet gyönyörködtető bűz lassította le. Salinder és a kutyák kíváncsian szimatolták ki a furcsa miazma forrását, és eközben egy ismeretlen lény kiolvadt sarujára bukkantak, amely egy ismeretlen lénytől származott, és kiállt a hideg földből.
Amikor a fiatal Salinder elmondta szüleinek, hogy mit talált, ők értesítették a hatóságokat, de kezdetben senkinek sem volt fogalma arról, hogy a felfedezés milyen mélyreható. Mint kiderült, a sarkak egy 16 éves, mintegy 30 000 évvel ezelőtt elpusztult gyapjas mamut teteméhez voltak erősítve, szinte teljesen épségben. A mamut, amelyet felfedezője után kezdetben "Zsenya" becenévre kereszteltek, 1901 óta a legjelentősebb mamutfelfedezésnek számított, és ez a második legjobban megőrződött példány, amelyet valaha is feltártak. Nemcsak csontváza volt szinte érintetlen állapotban, hanem az egyik agyarát, egy bőr-, zsír- és hústömeget, egy szemet, egy fület és számos szervét is magán viselte. Ez a lenyűgöző lelet tette lehetővé a tudósok számára, hogy megerősítsék a hátukon található "púpok" rendeltetését, amelyek a szigetelőzsír extra rekeszei voltak.
Mire Zsenya a felfedezést megtette, az emberek már évek óta jól ismerték a kihalt óriásokat, és az emberek szerte a világon láttak róluk modelleket és ábrázolásokat a fosszíliák mellett. Amióta Georges Cuvier a 18. század vége felé a kihalt elefántfajként ismerte fel a példányokat, a mamutkövületek különböző leletei - különösen olyan helyeken, ahol a hidegben jól megőrződtek - a gyapjas mamutot a dinoszauruszokon kívül talán a legnépszerűbb kihalt állattá tették. A körülbelül 3 méter magas és több tonnás gyapjas mamutok a legendák anyagának tűnnek, de az ősi barlangrajzok szerint a dinoszauruszokkal ellentétben a gyapjas mamutok a korai emberek kortársai voltak, és az utolsó példányok csak körülbelül 4000 évvel ezelőtt haltak ki. Mindez megmagyarázza, hogy az embereket régóta lenyűgözik a gyapjas mamutok, és még azt is elképzelik, hogy valamikor a jövőben genetikai úton visszahozzák őket az életbe.
Gyapjas mamutok: The History and Legacy of the Most Famous Extinct Elephant Species (A leghíresebb kihalt elefántfaj története és öröksége) című könyv a lények geológiai eredetét vizsgálja, és elemzi a fosszilis leleteket.
