Értékelés:
A „Hagyományos japán költészet: Carter „An Anthology” című könyve elsöprően pozitív kritikákat kapott, kiemelve a különböző történelmi korszakok japán verseinek átfogó gyűjteményét. A recenzensek nagyra értékelik a jól szervezett formátumot, az ékesszóló fordításokat és a megértést elősegítő kísérő kommentárokat. Néhány kritikus azonban rámutat az eredeti japán helyesírás hiányára, és megemlíti, hogy egyes fordítások nem ragadják meg a versek teljes lényegét.
Előnyök:⬤ Több mint 1100 vers átfogó gyűjteménye
⬤ költők szerint jól rendszerezett, informatív jegyzetekkel
⬤ a költészet és a történelmi kontextus jó egyensúlya
⬤ szépen megírt fordítások
⬤ a tudósok és az alkalmi olvasók számára egyaránt hozzáférhető
⬤ a nem japánul beszélők számára romaji-t is tartalmaz
⬤ a japán költészet hosszú távú rajongói által nagyra értékelt.
⬤ Egyes fordítások nem teljesen adják vissza az eredeti költői lényeget
⬤ hiányzik az eredeti japán helyesírás
⬤ akadémikusnak tűnik, ami nem minden olvasónak tetszhet
⬤ kissé drága.
(17 olvasói vélemény alapján)
Traditional Japanese Poetry: An Anthology
Ez az antológia a japán költészet gazdag választékát gyűjti egybe a legkorábbi időktől a huszadik századig terjedő hagyományos műfajokban. A több mint 1100 verssel ez a hagyományos japán költészet legváltozatosabb és legátfogóbb válogatása, amely jelenleg angol nyelven is elérhető.
Ezra Pound a költészetet a verbális kifejezés legtömörebb formájának nevezte, és a nagy japán költők olyan töltött és tömör verseket írtak, amilyenek a versek csak lehetnek. A japán nyelv a maga kevés mássalhangzójával és még kevesebb magánhangzójával nem adta meg magát az expanzív formákhoz, így a kicsi jobbnak és talán erőteljesebbnek tűnt. A japán költészet kialakulásának történelmi kontextusa - a korai nárai és kiotói udvarok rendkívül kifinomult társadalma - is közrejátszott. Ebben a környezetben a költészetet éppúgy használták a szerelmesek és barátok közötti kommunikációra, mint a művészi kifejezésre, és kialakult a rejtélyes kijelentések hagyománya: a feljegyzéseket ujjról ujjra adták át, vagy az éjszakában titokban cseréltek rejtvényeket.
Ha ehhez hozzávesszük az udvari társadalmat évszázadokon át uraló magas szintű illemtudatot, akkor megvannak azok a feltételek, amelyek a klasszikus uta (más néven tanka vagy waka ), a három egy szótagból álló forma kialakulásához vezettek, amely a 850 és 1900 között írt japán költészet gyakorlatilag minden versének alapjául szolgált.
A versek kiválasztásakor a szerzők és művek közül a japán tudósok által művészileg és/vagy történelmileg kiemelkedő jelentőségűnek elismert szerzőket és műveket részesíti előnyben. Ezért olyan jelentős költők, mint Kakinomoto no Hitomaro, Izumi Shikibu, Saigyo és Matsuo Basho különösen fontosak az olyan gyűjtemények, mint a Man'yoshu, Kokinshu és Shin kokinshu. A kötet emellett olyan műfajokból is tartalmaz mintákat, mint a költői napló, az összekapcsolt vers, a kínai formák és a komikus vers.
