Értékelés:
A „Hagyományos japán költészet: Carter könyve: „An Anthology” (Egy antológia), amelyet Steven D. Carter írt, nagyra értékelik a japán versek átfogó gyűjteménye miatt, amely az ókortól a modern időkig terjed. A recenzensek nagyra értékelik a versek világos fordításait, értő kommentárjait és történelmi kontextusát. A japán költészet iránt érdeklődő tudósok és alkalmi olvasók számára egyaránt értékes forrásként tartják számon.
Előnyök:A japán történelem különböző korszakaiból származó több mint 1100 vers átfogó gyűjteménye.
Hátrányok:Világos és szép fordítások, hasznos kommentárokkal és a költőkre vonatkozó kontextuális információkkal.
(17 olvasói vélemény alapján)
Traditional Japanese Poetry: An Anthology
Ez az antológia a japán költészet gazdag választékát gyűjti egybe a legkorábbi időktől a huszadik századig terjedő hagyományos műfajokban. A több mint 1100 verssel ez a hagyományos japán költészet legváltozatosabb és legátfogóbb válogatása, amely jelenleg angol nyelven is elérhető.
Ezra Pound a költészetet "a verbális kifejezés legtömörebb formájának" nevezte, és a nagy japán költők olyan töltött és tömör verseket írtak, amilyenek a versek csak lehetnek. A japán nyelv a maga kevés mássalhangzójával és még kevesebb magánhangzójával nem adta meg magát az expanzív formákhoz, így a kicsi jobbnak és talán erőteljesebbnek tűnt. A japán költészet kialakulásának történelmi kontextusa - a korai nárai és kiotói udvarok rendkívül kifinomult társadalma - is közrejátszott. Ebben a környezetben a költészetet éppúgy használták a szerelmesek és barátok közötti kommunikációra, mint a művészi kifejezésre, és kialakult a rejtélyes kijelentések hagyománya: a feljegyzéseket ujjról ujjra adták át, vagy az éjszakában titokban cseréltek rejtvényeket.
Ha ehhez hozzávesszük az udvari társadalmat évszázadokon át uraló magas szintű illemtudatot, akkor megvannak azok a feltételek, amelyek a klasszikus uta (más néven tanka vagy waka ), a három egy szótagból álló forma kialakulásához vezettek, amely a 850 és 1900 között írt japán költészet gyakorlatilag minden versének alapjául szolgált.
A versek kiválasztásakor a szerzők és művek közül a japán tudósok által művészileg és/vagy történelmileg kiemelkedő jelentőségűnek elismert szerzőket és műveket részesíti előnyben. Ezért olyan jelentős költők, mint Kakinomoto no Hitomaro, Izumi Shikibu, Saigyo és Matsuo Basho különösen fontosak az olyan gyűjtemények, mint a Man'yoshu, Kokinshu és Shin kokinshu. A kötet emellett olyan műfajokból is tartalmaz mintákat, mint a költői napló, az összekapcsolt vers, a kínai formák és a komikus vers.
