Haile Selassie: A rasztafáriak által Messiásként tisztelt etióp császár élete és öröksége

Olvasói vélemények

A könyvismertetők kiemelik Haile Selassie jelentős szerepét Etiópia modernizálásában, valamint vezetését a kihívásokkal teli időkben, beleértve a puccsokat és háborúkat is. Míg sok olvasó úgy találta, hogy az életrajz informatív és jó áttekintést nyújt Selassie életéről és hatásáról, néhányan kritizálták, hogy bizonyos területeken száraz és nem elég mélyreható, különösen ami a rasztafári mozgalomhoz fűződő kapcsolatát illeti.

Informatív és tömör áttekintés Haile Selassie életéről és vezető szerepéről. Kiemeli a fontos történelmi összefüggéseket, például Etiópia függetlenségét és Selassie részvételét a nemzetközi mozgalmakban. Néhány olvasó dicsérte az írást és a hátterével kapcsolatos részleteket.

Néhányan száraznak és kevéssé lebilincselőnek tartották, és kritizálták az írás mélységének és izgalmának hiányát. A könyv állítólag túlságosan nagy hangsúlyt fektet a katonai hadjáratokra, amelyek nem kapcsolódnak Selassie személyes életrajzához. Egyes olvasók csalódtak a rasztafariánus hatások korlátozott bemutatása miatt.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Haile Selassie: The Life and Legacy of the Ethiopian Emperor Revered as the Messiah by Rastafarians

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

"A császár személye császári vére, valamint az általa kapott felkenés alapján szent. Méltósága sérthetetlen, hatalma pedig vitathatatlan." - Etiópia felülvizsgált alkotmányának (1955) 4. cikke.

Afrika újkori történelmét egészen a közelmúltig a fehér ember írta az őslakos fajok nevében, aki az európai történelem egy különösen nagyképű és dinamikus szakaszában erőszakkal hatolt be a kontinensre. 1884-ben Otto von Bismarck herceg, német kancellár összehívta Európa összes nagyhatalmának meghatalmazottjait, hogy Afrika gyarmatosítását úgy kezeljék, hogy elkerüljék a háborús provokációkat. Ez az 1884-1885-ös berlini konferencia néven ismert esemény egy olyan jelenséget indított el, amely az Afrikáért folytatott küzdelem néven vált ismertté. A konferencia két alapvető szabályt határozott meg Afrika európai elfoglalására vonatkozóan. Az első az volt, hogy az annexiót nem ismerik el a gyakorlati megszállás bizonyítéka nélkül, a második pedig az, hogy a gyakorlati megszállást jogellenesnek tekintik, ha a terület vezetője nem nyújt be hivatalos kérelmet a terület védelméért, amelyet jogi szerződés formájában papírra kell vetni.

A második világháború előtt Nyugaton kevesen hallottak Abesszíniáról, és még kevesebben tudták egy térképre mutatva pontosan megmondani, hogy hol van. A háború előestéjén, 1935 őszén, amikor a császári Olaszország erői arra készültek, hogy megszállják Etiópia szuverén területét, a szövetségesek vezetői szimpátiával viseltetnek a veszélyeztetett afrikai királyság iránt, de gyakorlati segítséget nem ajánlottak fel. Alattvalóit a megszállók ellen Negus Negusti, a "királyok királya", Hailé Szelasszié császár, a nagy Etiópiai Salamon-dinasztia utolsó uralkodója gyűjtötte össze. A Benito Mussolini vezette olaszok ekkor már gyakorlatilag behozhatatlanok voltak, és bár bátor ellenállással próbálták feltartóztatni inváziójukat, az erőfeszítés végül hiábavaló volt. 1936. május 2-án, amikor az olasz hadsereg a főváros, Addisz-Abeba felé közeledett, Hailé Szelasszié császár vonatra szállt, és keletre, a franciaországi Dzsibuti területére menekült. Onnan Nagy-Britanniában kapott menedékjogot.

A szövetségesek Etiópia meghódítása a második világháború alatti észak-afrikai hadjárat korai szakaszának egyik sarokkövét képezte, és a szövetséges erők 1941 tavaszán Addisz-Abeba felé történő drámai előrenyomulása Etiópiát a nyugati ügyek előterébe helyezte. Ugyanezen év májusában Hailé Szelasszié császár diadalmasan tért vissza királysága fővárosába, amelynek felhajtása és nagyképűsége a világpolitikai színpadra vetítette személyiségét.

Haile Szelassziét, aki hívei és követői körében istenszerű alaknak számított, akkoriban a 20. század egyik legnagyobb politikai személyiségeként ismerték el, és a világ ügyeire gyakorolt befolyása aránytalanul nagy volt, figyelembe véve magának Etiópiának, a középkori hagyományokkal átszőtt feudális társadalomnak a csekély nemzetközi jelentőségét. A Népszövetséghez intézett felhívása, a világszervezethez 1936-ban intézett beszéde, amelyben elmarasztalta a szervezetet, amiért elárulta saját elveit, ma is a politikai szónoklatok egyik legnagyobb pillanatának számít.

Nyugaton természetesen Etiópiára általában olasz szempontból összpontosítanak, ami figyelmen kívül hagyja, hogy az etióp császár milyen fontos személyiség volt a 20. században. Haile Selassie története messze nem csupán az imperialisták által feldarabolt ország uralkodója, hanem egy figyelemre méltó felemelkedés története, és a Rastafari mozgalomra és Etiópia globális helyzetére gyakorolt hatása ma is erős. A Haile Selassie: A rasztafáriak által Messiásként tisztelt etióp császár élete és öröksége a 20. század egyik leghíresebb uralkodóját vizsgálja.