Hellenizmus Bizáncban: A görög identitás átalakulása és a klasszikus hagyomány recepciója

Olvasói vélemények

Anthony Kaldellis „Hellenizmus Bizáncban” című könyve forradalmi perspektívát mutat be a bizánci tanulmányok terén, megkérdőjelezve a hagyományos narratívákat, hangsúlyozva a bizánciak római identitását és a hellenizmussal való kulturális kapcsolatukat. Kaldellis amellett érvel, hogy a „Bizánci Birodalom” kifejezés téves elnevezés, ehelyett a „Románia” kifejezést javasolja, amely a bizánci társadalom önképét tükrözi. A könyv az ortodox kereszténység és a hellén eszmék közötti összetett kölcsönhatást vizsgálja, kiemelve a hellenizmus kulturális, nem pedig tisztán etnikai értelmezését a bizánci történelem során. Míg a tartalmat a részletes, lebilincselő és frissítő szemléletéért dicsérik, egyes kritikák a papírkötéses kiadás minőségét kifogásolják.

⬤ A bizánci tanulmányok forradalmi perspektíváját kínálja a bizánciak római identitásának hangsúlyozásával.
⬤ Részletes elbeszélést nyújt a hellenizmusról és annak a bizánci kultúrában és identitásban betöltött szerepéről.
⬤ Új érvekkel kérdőjelezi meg a bizánci identitással kapcsolatos, régóta fennálló hiedelmeket.
⬤ Feltárja a bizánci társadalom és a klasszikus hellén eszmék közötti gazdag kapcsolatot, amely túlmutat a kereszténységen.
⬤ Olvasmányos és lebilincselő stílusban íródott.

⬤ A papírkötéses kiadás rosszul készült, sok panasz érkezett a nyomtatás minőségére és a vágott élekre.
⬤ Néhány olvasó nem érthet egyet a bemutatott érvekkel és a római identitás hangsúlyozásával a hagyományosabb „bizánci” narratívával szemben.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hellenism in Byzantium: The Transformations of Greek Identity and the Reception of the Classical Tradition

Könyv tartalma:

Ez a szöveg volt az első szisztematikus tanulmány arról, hogy mit jelentett „görögnek” lenni a késő ókorban és Bizáncban, egy olyan identitásról, amely nemzeti, vallási, filozófiai vagy kulturális identitássá válhatott.

Kaldellis professzor a források alapos olvasása révén felméri, hogy a hellenizmus milyen teret foglalt el az egyes korszakokban; milyen szélesebb körű vitákba keveredett; és milyen történelmi okok vezettek az egymást követő átalakulásokhoz. Az első rész (100 400) bemutatja, hogy a romanizáció és a kereszténység hogyan vezetett a hellenizmus mint nemzeti címke elhagyásához, és a hellenizmus negatív vallási és pozitív, bár ritkább kulturális értelemre való szűkítéséhez.

A második rész (1000 1300) azt mutatja be, hogyan éledt újjá a hellenizmus Bizáncban, és hogyan járult hozzá a kultúra fejlődéséhez. Az értekezés alaposan megvizsgálja a klasszikus hagyomány recepcióját, ami miatt a hellenizmus mindig is kívánatos és veszélyes volt a keresztény társadalomban, és új modellt mutat be a bizánci civilizáció megértéséhez.”.