Értékelés:
Kaldellis könyve friss és elgondolkodtató újraértékelést kínál Prokopioszról, az ókori történészről. Megkérdőjelezi a régóta uralkodó nézeteket, és elmélyül Prokopiosz összetettségében, kiemelve irodalmi stílusát és politikai kritikáit. A könyv egyszerre tanulságos és nélkülözhetetlen a késő antikvitás iránt érdeklődők számára, miközben az alkalmi olvasók számára is hozzáférhető marad.
Előnyök:⬤ Újraéleszti a Prokopiosz iránti érdeklődést, kortárs aktualitással.
⬤ Új meglátásokat és érveket nyújt, amelyek ellentétben állnak a korábbi értelmezésekkel.
⬤ Kiemeli Prokopiosz irodalmi mesterségét és rejtett felforgató üzeneteit.
⬤ A hozzáférhető és magával ragadó írásmód a tudósok és az alkalmi olvasók számára egyaránt élvezetessé teszi.
⬤ Alapvető olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a római és bizánci történelem.
⬤ Egyes érvek túlzónak tűnhetnek.
⬤ Kaldellis Procopius vallási meggyőződéséről vallott nézetei kínosan illeszkedhetnek az elemzéseihez.
⬤ A klasszikus hivatkozásokat nem ismerő olvasók számára néhány szempont kihívást jelenthet.
(4 olvasói vélemény alapján)
Procopius of Caesarea: Tyranny, History, and Philosophy at the End of Antiquity
"Fontos, jól érvel."-- Jusztiniánusz választása Jusztiniánusz több mint harmincnyolc évig kormányozta a római birodalmat, és uralkodásának eseményeit Procopius Caesarea-i Procopius, Belisarius tábornok titkára jegyezte fel. Mégis, ami jelentős, Prokopiosz történelmet, panegyrikát és szatírát is írt saját koráról.
Anthony Kaldellis itt új értelmezést kínál Prokopiosz ezen írásaihoz, és a hatodik század egyik fő forrásaként, valamint az ókor és Bizánc egyik nagy történészeként helyezi őt előtérbe. Szakítva azzal a tudományos hagyománnyal, amely a klasszicizmust a történelmet eltorzító, befolyásolt utánzásnak tekinti, Kaldellis amellett érvel, hogy Prokopiosz a klasszikusok gondos tanulója volt, aki figyelemre méltó irodalmi készségről tett tanúbizonyságot, amikor modelljeit saját elbeszélései céljaihoz igazította. A klasszicizmus nem csupán a szókincs, hanem a szerkezet és a jelentés kérdése volt.
Az utalásokon keresztül Prokopiosz olyan igazságokat tárt fel, amelyeket nem lehetett nyíltan kimondani; az anekdotákon keresztül feltárta azokat az átfogó témákat, amelyek korának történelmét irányították.
Prokopiosz politikai gondolkodását a klasszikus történetírás és politikai elmélet fényében megvilágítva Kaldellis azt állítja, hogy kevéssé kötődött a kereszténységhez, ehelyett azt találta, hogy elutasította a gondviselésbe vetett hitet, és a véletlen felsőbbrendűségét állította. Azzal, hogy szándékosan utalt Platónnak a zsarnokságról szóló tárgyalásaira, Prokopiosz az intertextualitás olyan ravasz stratégiáját fejlesztette ki, amely lehetővé tette számára, hogy kommentálja a korabeli személyeket és eseményeket.
Kaldellis kapcsolatot fedez fel Prokopiosz és a Jusztiniánusz uralkodása alatti filozófiai disszidensek között is. Írásainak ez a dimenziója arra utal, hogy műve nemcsak a tudósítások pontossága, hanem kulturális polémia, politikai disszidencia és filozófiai kifinomultsága miatt is tiszteletre méltó. Prokopiosz Caesareai széleskörű következményekkel jár arra nézve, hogyan kell olvasnunk az ókori történetírókat.
Következtetései arra is utalnak, hogy Jusztiniánusz világa korántsem volt monolitikusan keresztény. A kor jelentős írói úgy vélték, hogy a klasszikus szövegek még mindig a legjobb útmutatók a történelem megértéséhez, még a késő ókor gyorsan változó világában is. Anthony Kaldellis görögöt és latint tanít az Ohio Állami Egyetemen.
Lefordította Genesios A császárok uralkodásáról című művét, és könyveket írt Psellos Chronographia című művéről, valamint (görögül) Leszbosz római és bizánci történetéről.
