Néprajz az ókor után: Idegen országok és népek a bizánci irodalomban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Ethnography After Antiquity: Foreign Lands and Peoples in Byzantine Literature

Könyv tartalma:

Bár görög és római szerzők írtak néprajzi szövegeket idegen kultúrák leírásáról, úgy tűnik, hogy a néprajz eltűnt a bizánci irodalomból a Kr. u.

VII. század után - ami zavarba ejtő kivétel egy olyan kultúra esetében, amely oly erősen azonosult a római birodalommal. Pedig a bizánciak, akik földrajzilag az ókori világból a modern világba vezető felfordulások középpontjában helyezkedtek el, bőséges és kifinomult ismeretekkel rendelkeztek azokról a kultúrákról, amelyekkel küzdöttek és alkudoztak.

A Néprajz az antikvitás után a bizánci néprajz eseteit és kihagyásait egyaránt vizsgálja, feltárva a más népekről való írás (vagy nem írás) politikai és vallási motivációit. Anthony Kaldellis a klasszikus történetekbe, katonai kézikönyvekbe, VII.

Konstantin De administrando imperio című művébe és a vallásos irodalomba ágyazott néprajzokon keresztül mutatja be, hogy a bizánci szerzők az idegen kultúrákról szóló beszámolókat saját államuk kritikájaként vagy az iszlámmal szembeni római-keresztény felsőbbrendűség demonstrálására használják. Arra a megdöbbentő következtetésre jut, hogy a bizánciak nem pusztán teológiai prizmán keresztül tekintettek a kulturális különbségekre: nem az ortodoxiájuk, hanem a római identitásuk jelentette a létfontosságú különbséget az általuk eretneknek és barbárnak tartott kultúráktól.

Az antikvitás és a néprajz késő bizánci korszakbeli újjáéledése közötti, eddig megmagyarázatlan űrt kitöltve a Néprajz az antikvitás után új perspektívát kínál arra vonatkozóan, hogy Bizánc hogyan pozicionálta magát a drámaian változó világgal szemben és azzal szemben.