Értékelés:
A „Hit és racionalitás” című könyv átfogó bevezetés a református ismeretelméletbe, és olyan neves gondolkodók esszéinek gyűjteményét tartalmazza, mint Alvin Plantinga és William Alston. A könyv vitáin keresztül az Istenbe vetett hit racionalitása mellett érvel, anélkül, hogy konkrét bizonyítékokra lenne szükség, és éleslátó kritikát fogalmaz meg a klasszikus alapvetés és az evidentializmus ellen. Néhány esszét azonban primitívnek vagy kevésbé magával ragadónak tartanak, és a teljes megértéshez erős filozófiai háttér ajánlott.
Előnyök:⬤ Kiváló bevezetés a református ismeretelméletbe és annak eredetébe.
⬤ Plantinga esszéje nagyra értékelt és széles körben idézett, így jelentős hozzájárulás a filozófiához.
⬤ A könyv meggyőző érvet szolgáltat arra, hogy az Istenbe vetett hit bizonyíték nélkül is megfelelően alapvető és racionális.
⬤ Az esszék között található lebilincselő rövid történetek szünetet nyújtanak a sűrű filozófiai olvasmányok között.
⬤ Informatív fejezetek a keresztény tudományosság és a hitrendszerek helyzetéről.
⬤ Néhány esszét kezdetlegesnek vagy alulfejlettnek érezhetünk, a későbbi művekhez képest nem elég mélyrehatónak.
⬤ Nem minden fejezet tetszhet minden olvasónak; néhányan kevésbé találták érdekesnek a későbbi esszéket.
⬤ A teljes megértéshez erős filozófiai háttérre van szükség, ami elidegenítheti az általános olvasókat.
(7 olvasói vélemény alapján)
Faith and Rationality: Theology
A "kereszténység bizonyítékairól" szóló viták felemésztették a hívők és az agnosztikusok tehetségét. Ezek az érvek megpróbáltak "alapot" adni - vagy megtagadni - a keresztény hitnek. A hit csak akkor racionális - szól az érvelés -, ha logikusan axiomatikus igazságokból vezethető le, vagy ha más módon "elegendő bizonyítékkal" támasztják alá.
A hit melletti érvek általában nem tudják meggyőzni a meggyőződés nélkülieket. De vajon azért, mert a bizonyítékok gyengék és az érvek gyengék - vagy azért, mert rossz kérdésre próbálnak helyes választ adni? Végül is mi elégítené ki Russell minden bizonyítékát?
A Hit és racionalitás annak a gazdag következményeit vizsgálja, amit a szerzők "kálvinista" vagy "református ismeretelméletnek" neveznek. Ez a tudásnak az a - Kálvin által meghirdetett, Barth által továbbfejlesztett - felfogása, amely az Istenbe vetett hitet saját alapjának tekinti; a szerzők kifejezésével élve, önmagában véve megfelelően "alapvető".
