Jean Racine összes darabja: 2. kötet: Bajazet

Olvasói vélemények

A könyv Racine Bajazet című darabjának fordítása, amelyet angol nyelvterületen ritkán játszanak és nem sokan ismerik. A fordítást dicsérték frissessége és olvasmányossága miatt, amely fokozza a darab érzelmi mélységének élményét.

A fordítás friss és könnyen olvasható, ami hozzáférhetővé teszi a művet. A rímes párversek használata lírai jelleget kölcsönöz a szövegnek anélkül, hogy erőltetettnek éreznénk. Maga a darab lenyűgöző karakterekkel rendelkezik, különösen Roxanne, és érzelmi és pszichológiai mélységgel bír. Összességében felkeltette az érdeklődést Racine további műveinek megismerése iránt.

A darabot ritkán játsszák, ami korlátozhatja az ismertségét. Néhány olvasó talán régimódinak vagy „pókhálósnak” találja a rímpárok használatát, de ez a fordítás enyhíti ezt az aggályt.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Complete Plays of Jean Racine: Volume 2: Bajazet

Könyv tartalma:

Ez a második kötete Jean Racine mind a tizenkét színdarabjának angol nyelvű fordításának - a Racine halála óta eltelt háromszáz év alatt mindössze harmadszor került sor ilyen projektre. Az új fordításhoz Geoffrey Alan Argent új megközelítést választott: a darabokat rímbe szedett "hősi" páros versekben adta vissza. Bár Argent fordítása hűséges Racine szövegéhez és hangvételéhez, elsődleges szándéka az volt, hogy egy francia irodalmi művet angol irodalmi műre fordítson, Racine rímelt alexandrináit (hexameterek) az angol rímelt jambikus pentameterekkel helyettesítve, amely versforma különösen jól illeszkedik Racine drámájának rendkívül feszült sürgető jellegéhez és verseinek sodró erejéhez.

A fordítást kiegészíti a tanulságos Vita, amelynek célja, hogy vitára ösztönözzön, és a terjedelmes Jegyzetek és kommentárok, amelyek tisztázzák a homályos utalásokat, magyarázatot adnak az időnként csonka gondolatokra, és friss és elgondolkodtató meglátásokkal szolgálnak.

A Bajazet, Racine hetedik darabja, amelyet 1672-ben mutattak be, az isztambuli szultáni palotában harminc évvel korábban történt eseményeken alapul. De a szeráj kanyargós, kanyargós folyosói csupán ellenpéldaként szolgálnak a darab négy főszereplőjének homályos és tévelygő erkölcsi érzékéhez: Bajazet, a szultán testvére; Atalide, Bajazet titkos szeretője; Roxane, a szultánné, aki őrülten szerelmes Bajazetbe, és a szultán által elrendelt halálos ítéletet lógatja a feje fölé, amelyet a szultán a távollétében végrehajtani rendelt; és Akhmet, a ravasz, jó szándékú vizír, aki mindannyiukat belekeveri a szerájban zajló, katasztrofális következményekkel járó bonyodalomba. Racine darabjai között egyedülálló módon a Bajazet nem ad erkölcsi keretet sem a főszereplőknek, sem a közönségnek. Végignézzük, ahogy ezek a minden erkölcsi kapaszkodótól elszakadt, erkölcsi horgonyként szolgáló, egyenes jellemek és mentőövként szolgáló vallási vagy társadalmi irányelvek nélkül vergődnek, vergődnek, vergődnek, és végül egymást is magukkal rántják. Racine itt a négy legkíméletlenebbül megfigyelt, legfinomabban megrajzolt és legmagyarázhatatlanabbul lenyűgöző karakterét tárja elénk. A Bajazet minden bizonnyal Racine méltatlanul legelhanyagoltabb tragédiája.