Julius Caesar tragédiája: William Shakespeare darabja (1599)

Olvasói vélemények

A könyv nagy dicséretet kap magával ragadó tartalma és minősége miatt, de vannak a költségekkel és a formázással kapcsolatos hátrányai, amelyek egyes olvasók számára befolyásolhatják a használhatóságot.

Rendkívül élvezetes az elejétől a végéig; minőségéért erősen ajánlott.

⬤ Nem minden olvasó számára alkalmas (pl. gyerekek)
⬤ más művekhez képest drága
⬤ a számozott sorok hiánya megnehezíti az órai követést
⬤ késedelmes szállítás.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Tragedy of Julius Caesar: a play by William Shakespeare (1599)

Könyv tartalma:

A Julius Caesar tragédiája (First Folio címe: The Tragedie of Iulius C sar) William Shakespeare történelmi színdarabja és tragédiája, amelyet feltehetően 1599-ben írtak és mutattak be először. Ez egyike Shakespeare több olyan darabjának, amelyet a római történelem valós eseményei alapján írt, mint például a Coriolanus és az Antonius és Kleopátra. A darab az i. e. 44-ben Rómában játszódik, és Brutus erkölcsi dilemmáját mutatja be, amint csatlakozik a Cassius által vezetett összeesküvéshez, amelynek célja Julius Caesar meggyilkolása, hogy megakadályozza, hogy ő legyen Róma diktátora. Caesar halála után Róma polgárháborúba sodródik, és az összeesküvők által megőrizni kívánt köztársaság örökre elveszik. Bár a darab címe Julius Caesar, Brutus több mint négyszer annyi sort mond, mint a címszereplő, és a darab központi lélektani drámája Brutus küzdelmére összpontosít a becsület, a hazafiság és a barátság ellentétes igényei között. A darab azzal kezdődik, hogy két tribunus felfedezi Róma köznépét, amint Julius Caesar diadalmas visszatérését ünnepli, miután legyőzte katonai riválisa, Pompeius fiait. A tribunusok sértegetik a tömeget, amiért azok hűségüket Pompeiusról Caesarra cserélték, és megpróbálják véget vetni az ünnepségeknek, és szétverni a köznépet, amely viszonozza a sértéseket. Lupercal ünnepe alatt Caesar győzelmi felvonulást tart, és egy jós arra figyelmezteti, hogy "óvakodjon március idusaitól", amit Caesar figyelmen kívül hagy.

Eközben Cassius megpróbálja meggyőzni Brutust, hogy csatlakozzon a Caesar megölésére irányuló összeesküvéséhez. Bár a Caesarral barátságos Brutus habozik megölni őt, mégis egyetért azzal, hogy Caesar visszaélhet a hatalmával. Ezután Cascától megtudják, hogy Marcus Antonius háromszor ajánlotta fel Caesarnak Róma koronáját, és Caesar minden alkalommal egyre nagyobb vonakodással utasította vissza, abban a reményben, hogy a cserét figyelő tömeg könyörögni fog neki, hogy fogadja el a koronát, a tömeg azonban megtapsolta Caesart, ami felzaklatta Caesart, mivel el akarta fogadni a koronát. Március idusának előestéjén az összeesküvők találkoznak, és elárulják, hogy a római nép támogató leveleit hamisították, hogy Brutust csatlakozásra csábítsák. Brutus elolvassa a leveleket, és hosszas erkölcsi vita után úgy dönt, hogy csatlakozik az összeesküvéshez, mivel úgy gondolja, hogy Caesart meg kell ölni, hogy megakadályozza, hogy bármit is tegyen a római nép ellen, ha valaha is megkoronázzák. William Shakespeare (sz. 1564. április 26. - 1616. április 23.) a) angol költő, drámaíró és színész, akit széles körben az angol nyelv legnagyobb írójának és a világ legnagyobb drámaírójának tartanak. Gyakran nevezik Anglia nemzeti költőjének és "Avon bárdjának" (vagy egyszerűen csak "a bárdnak"). Fennmaradt művei, beleértve a kollaborációkat is, mintegy 39 színdarabból, 154 szonettből, két hosszú elbeszélő költeményből és néhány egyéb, részben bizonytalan szerzőségű versből állnak.

Színdarabjait minden jelentős élő nyelvre lefordították, és gyakrabban játsszák, mint bármely más drámaíró darabjait.