Korai szovjet sugárhajtású vadászgépek

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és részletes feltárást nyújt a korai szovjet sugárhajtású repülőgépek fejlesztéséről az 1940-es évek végén, értékes betekintést nyújt és rengeteg fényképet tartalmaz. A kritikák azonban rámutatnak az írás minőségével kapcsolatos problémákra, a formázási hibákra, valamint a sérült példányokkal vagy a késedelmes szállítással kapcsolatos aggodalmakra.

Rendkívül részletes beszámoló a kísérleti szovjet sugárhajtású repülőgépekről, rengeteg információ és fénykép, jól rendszerezett és bemutatott, kötelező darab a repüléstörténészek és -rajongók számára, jó ár-érték arány.

Nehézkes írás, helyesírási és formázási hibák, néhány példány sérülten vagy hiányzó oldalakkal érkezett, az alkalmi olvasók számára túl sűrű lehet, és a szövegben szereplő összehasonlításokat néha kritika éri az egyensúly hiánya miatt.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Early Soviet Jet Fighters

Könyv tartalma:

A második világháború végére az USA és Nagy-Britannia életképes sugárhajtású vadászgépeket fejlesztett ki, még ha ezek a repülőgépek kicsit későn is érkeztek ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljanak a konfliktus menetére. Németország nagyobb sikereket ért el, a Me 262-es és He 162-es sugárhajtású vadászgépeket a háború utolsó szakaszában bevetette. Ezzel szemben a Szovjetunió lemaradt, annak ellenére, hogy a Szovjetunióban már az 1930-as évek végén megkezdődött a turbó sugárhajtóművek kutatása. Ezt a hiányosságot felismerték, és a háború végén az elfogott német sugárhajtású repülőgépek és hajtóművek lehetővé tették a Szovjetunió számára a technológia visszafejlesztését. A Szovjetunió még így is küzdött a felzárkózásért, mígnem 1946-ban a brit munkáspárti kormány a szovjeteknek ajándékozta a legújabb meghajtási technológiát, a Rolls-Royce Nene és Derwent V hajtóműveket. Ez a megmagyarázhatatlan akció lehetővé tette, hogy a szovjet sugárhajtású vadászgépek egy sokkal alkalmasabb generációja szülessen meg, és az 1940-es évek végére a szovjet ipar utolérte, sőt bizonyos tekintetben felül is múlta a Nyugatot a sugárhajtású repülésben.

A sztálini korszak miatt, amelyben az első szovjet repülőgépek kifejlesztése zajlott, mindeddig keveset tudtunk a háború utáni korai tervezésekről a Mikojan, Jakovlev, Lavocskin, Szuhoj és Alekszejev tervezőirodáktól, és még az olyan viszonylag jól ismert típusok hátteréről is alig van dokumentum, mint a MiG-9, a La-9 és a YAK-15. Más korai sugárhajtású repülőgéptípusok, javaslatok és projektek gyakorlatilag ismeretlenek voltak Nyugaton. Ezt a hiányt pótolja most a híres szovjet repüléstörténész, Jefim Gordon, aki legújabb munkájában a tervezőirodák aktáiban, hivatalos dokumentumokban és katonai archívumokban végzett kiterjedt kutatásokra támaszkodik, amelyek közül sok csak nemrégiben vált hozzáférhetővé, mivel évtizedekig „szigorúan titkos” minősítést viselt.

Ez a kötet jelentős részletességgel mutatja be a legkorábbi szovjet sugárhajtású vadászgépek fejlesztését, történetét és műszaki leírását, a terjedelmes illusztrációk - mintegy 750 fénykép, több mint 50 speciálisan megrendelt színes rajz és számos vonalrajz - pedig többnyire korábban titkosított forrásokból származnak, amelyek többsége korábban nem volt látható. Ez a könyv minden bizonnyal nélkülözhetetlen olvasmány lesz a repüléstörténészek, rajongók és modellezők számára.