Levél Delacroix-hoz

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák szerint a könyv jól megalkotott tisztelgés Delacroix és Marokkó előtt, amely mind a művészről, mind a marokkói kultúráról mélyreható gondolatokat nyújt. Az írást dicsérik, mert magával ragadó és informatív, és egyedülálló koncepciója, hogy Delacroix-t egy levélben szólítja meg az időn keresztül. Egyes kritikusok azonban kifogásolják, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektet a Delacroix munkásságára gyakorolt marokkói hatásra, és azt állítják, hogy ez túlzó.

⬤ Jól dokumentált és jól megírt
⬤ Betekintést nyújt mind Delacroix, mind a marokkói lélektanba
⬤ Kellemes olvasmány
⬤ Erős érzelmi és költői érzékenység a szerző részéről
⬤ Jó reprodukciók és idézetek a festményekről.

A szerző marokkói nézőpontja talán túlságosan is hangsúlyozza Marokkó Delacroix-ra gyakorolt hatását; Delacroix műveivel kapcsolatos néhány történelmi összefüggés figyelmen kívül maradhat vagy leegyszerűsödhet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lettre a Delacroix

Könyv tartalma:

„Mivel te vagy „a legfelidézőbb festő”, úgy gondolom, hogy a szavak varázslatával vissza tudlak hozni Marokkóba. El tudom képzelni Önt 1832 elején, elegáns és visszafogott fiatalemberként, amint elhagyja műtermét a rue des Fossés-Saint-Germain-en, maga mögött hagyva a fényt, amelyet visszatartott, megakadályozta az alacsony, szürke égbolt, hogy kitörjön, a rövid és gyenge fényt, amelyhez a párizsiak végül hozzászoktak.

Néhány nappal később, amikor elhagyja ezt a kerületet, olyan fény árasztja el, amely olyan világos, olyan teljes, olyan brutális, hogy az sokkolóan hat. Egyszerre vagy a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánnal szemben”.

Tahar Ben Jelloun tiszteleg Eugène Delacroix előtt, aki észak-afrikai útja során tért meg a fényhez. De a zseniális festőn túl egy egész ország szépségét ünnepli: Marokkót.