Letters, Volume 4 (165-203)
Az itt fordításban megjelenő levelek nagyjából 410 és 420 között íródtak. Augustinus életének ez az időszaka egybeesik a donatistákkal folytatott hosszú vita végével és a természetről és a kegyelemről szóló pelagiánus tévedések terjedésével.
A korábbi levelekhez képest ezekben a levelekben nagyobb hangsúlyt kapnak az intellektuális és tanbeli kérdések. Talán a legfontosabb és minden bizonnyal a leghosszabb ebben a gyűjteményben (141-190. o.) a 185.
levél, amelyet 417-ben Bonifác tribunushoz intézett.
Élénk leírást ad a donatisták által a katolikusok ellen elkövetett bűnökről. Augustinus írja: ""Néhányuknak (katolikusoknak) kivájták a szemét; egy püspöknek levágták a kezét és a nyelvét; néhányukat lemészárolták.
Nem is szólva az embertelen verésekről, az éjszakai portyák során a házak kifosztásáról, a nemcsak magánházak, hanem még a templomok felgyújtásáról is; és ezekbe a lángokba egyesek még a szent könyveket is belevetették" (30. fejezet)." (30. fejezet).
A polgári hatóságok végül is beavatkoztak ezekbe a zavargásokba, olykor kényszerintézkedésekkel. Végül 412. január 30-án Honorius császár a donatizmus megvallását bűncselekménynek nyilvánította, és elrendelte, hogy az ilyen eretnekek klerikusait és papjait távolítsák el az afrikai földről, amelyet szakrális szertartásokkal szennyeztek be.
Bár kezdetben ellenezte a kényszerítést, Augustinus megváltoztatta a véleményét.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)