Művészet végi filozófia Hegelben, Nietzschében és Dantóban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

End-Of-Art Philosophy in Hegel, Nietzsche and Danto

Könyv tartalma:

Ez a könyv Hegel, Nietzsche és Danto kevéssé értett művészet-vége téziseit vizsgálja. A művészet végének állítását gyakran egy bizonyos ízlés vagy készség végével hozzák összefüggésbe.

Mélyebb szinten azonban a "világhoz" való viszonyunk filozófiai értelmezésének átalakulásához kapcsolódik. Hegel, Nietzsche és Danto filozófiailag mind arra törekszenek, hogy legyőzzék a karteziánus dualizmust, és újrarajzolják a hagyományos határokat az elme és az anyag között. Hegel az anyag meghaladását az ideálban látja, Nietzsche a két világot eggyé nivellálja, Danto pedig a világot reprezentáló és nem reprezentáló anyagra osztja.

A dualizmus leküzdésére tett kísérletek az én olyan felfogását teszik szükségessé, amely jelentősen eltér a hagyományos felfogástól; az újrarajzolt határok megmutatják, hogy a művészet és a filozófia az emberi létezés lényeges, de különböző aspektusait ragadja meg. Egyik perspektíva sem ragadja meg azonban teljesen a kettősséget.

A művészet végének megjelenése akkor következik be, amikor az egyik szempontot helyezik előtérbe: Hegel és Danto számára a filozófia esszencialista lencséje, Nietzsche esetében pedig a művészi kreativitás átalakító ereje. A könyv tehát amellett érvel, hogy a művészet végének állítása elkerülhető, ha egy művészetelmélet a művészi alkotás belső gyakorlatát a művészet összes történeti formájához kapcsolja.