Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 19 olvasói szavazat alapján történt.
Darius the Great and Xerxes I: The History of the Achaemenid Persian Emperors Who Invaded Ancient Greece
*Képeket is tartalmaz.
*Tartalmaz részleteket az ősi beszámolókból.
*Tartalomjegyzéket tartalmaz.
Csak az 1930-as évek ásatásai során lehetett először tanulmányozni számos olyan emléket, domborművet és agyagtáblát, amelyek oly sok információt nyújtanak a perzsa életről. A régészeti leletek, az ókori szövegek és a történészek új generációjának munkája révén ma már képet alkothatunk erről a figyelemre méltó civilizációról és fővárosáról. Bár a város elpusztult, a perzsák öröksége fennmaradt, még akkor is, ha a Nyugat számára többnyire rejtélyesek maradtak, és közel sem értik őket olyan jól, mint a görögöket, a rómaiakat vagy az egyiptomiakat. Bizonyos értelemben az Akhaimenida Perzsa Birodalom az ókori civilizáció legmaradandóbb rejtélyei közé tartozik.
Amikor e birodalom uralkodóiról van szó, a két leggyakrabban említett személy Xerxész, a görögországi perzsa invázió vezetője, aki a spártaiak és szövetségeseik hősies áldozatát hozta Thermopülánál, vagy Nagy Kürosz, a perzsa birodalom megteremtője. A perzsák közé azonban egy másik kritikus uralkodó is beékelődött, és Cyrus eredményei és Xerxész vereségei nem lettek volna lehetségesek nélküle. Ez a király Xerxész saját apja, I. Dareiosz volt, akit leginkább Nagy Dareioszként ismerünk.
I. Dareiosz Kürosz fiának, II. Kambüszésznek a halála után foglalta el a trónt, és bár uralkodása nem lett volna lehetséges a birodalom felépítése és a Nagy Kürosz által előtte lefektetett közigazgatási alapok nélkül, Dareiosz ugyanolyan méltónak bizonyult a címre. A több mint 35 évig uralkodó Dareiosz számos lázadás és felkelés ellenére is megőrizte a hatalmas Perzsa Birodalom irányítását, és olyan reformokat és fejlesztéseket hajtott végre, amelyek megalapozták a birodalom aranykorát. Külpolitikájában és uralkodási módjában is követte az őt megelőző Kürosz példáját: toleranciát és türelmet tanúsított a különböző kultúrák és vallások iránt, és a legtöbb esetben még ellenségeivel is tisztességesen bánt.
Végső sikere talán a legvilágosabban a hatalom átadásában mutatkozik meg élete végén. Uralkodása ekkorra már hosszú és stabil volt, és bár kissé váratlanul betegségben halt meg, királysága még mindig olyan szilárdan állt, hogy a királyság minden kérdés és felfordulás nélkül átment fiára, Xerxészre. Nagy Dareiosz uralkodása alatt a birodalom elérte legnagyobb kiterjedését, és az Indus-völgytől és Közép-Ázsiától keleten egészen Líbiáig és a Duna folyóig terjedt nyugaton.
Xerxész a történelem egyik leghíresebb uralkodója maradt, mivel ő vezette a második perzsa háborút a görögök ellen. Ez a háború valóságos civilizációk összecsapása volt, és ha a perzsák győztek volna, a klasszikus Athén elpusztult volna, és Görögország soha nem alkotta volna a római és a nyugati kultúra gerincét. Egyszerűen fogalmazva, a mai Nyugat talán soha nem létezett volna.
Nem meglepő, hogy a Xerxészre vonatkozó fennmaradt források többsége görög írók terméke, így elkerülhetetlen volt, hogy a perzsa királyt évezredeken át nem túl hízelgő módon ábrázolták. A Görögország elleni inváziójának részletei gonosztevőként vetették őt a Thermopülai hágót tartó 300 spártai tragikus tragédiájának görög átiratában, és a szalamiszi vereségre való összpontosítás megszilárdította a kudarcként való megítélését, annak ellenére, hogy a görög szárazföldről való visszavonulása után még 15 évig sikeresen uralkodott. Bár Hérodotosz történetei kevésbé elfogult beszámolót nyújtanak, mint néhány későbbi forrás, Hérodotosz még mindig tragikus hibákkal küzdő figuraként ábrázolta Xerxészt, aki túl gyakran hallgatott a rossz tanácsadókra, és végül összeomlott saját önhittségének súlya alatt. Ez a tragikus hősfiguraként való klasszikus megjelenés némi kétséget ébreszt, mivel az irodalmi sztereotípia szinte túlságosan tökéletes, és azt sugallja, hogy hiányzik belőle a mélység és az árnyalás, ami a történelmi személyek minden pontos vizsgálatát jellemzi.
