Nagy Sándor Indiában: A makedón király utolsó hadjáratának története és öröksége

Olvasói vélemények

A könyv egy koncentrált bevezető áttekintés Nagy Sándor hadjáratairól, de néhány olvasó úgy találta, hogy nem felelt meg az elvárásoknak, különösen azért, mert összetévesztették egy másik művel. Bár tömör és olvasmányos, és illusztrációkat is tartalmaz, hiányzik belőle a mélység és bizonyos funkciók, például a tárgymutató.

Olvasmányos és tömör bevezetés Sándor hadjárataiba, kezdők számára is alkalmas. A nagyméretű nyomtatás fokozza a hozzáférhetőséget. Illusztrációkat, térképeket tartalmaz, és többnyire tényszerűen pontos.

Néhány olvasó úgy találta, hogy nem az, amire számított; inkább csak összefoglalja a hadjáratokat, mint részletes beszámoló. Hiányzik az index, az oldalszámok a tartalomjegyzékből és a mélység a hozzáértő olvasók számára.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Alexander the Great in India: The History and Legacy of the Macedonian King's Final Campaign

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Tartalmazza az ókori beszámolók részleteit.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

Az elmúlt kétezer év során ambiciózus férfiak arról álmodoztak, hogy hatalmas birodalmakat kovácsolnak és örök dicsőséget szereznek a csatában, de az összes hódító közül, aki lépéseket tett az ilyen álmok felé, senki sem volt olyan sikeres, mint az ókor első nagy hódítója. A 20. század vezetői abban reménykedtek, hogy vetekedhetnek Napóleon eredményeivel, míg Napóleon Julius Caesar eredményeit akarta utánozni. De maga Caesar is inspirációt talált Nagy Sándorban (i. e. 356-323), a makedón királyban, akinek 30 éves korára sikerült egy birodalmat Görögországtól az ázsiai Himalájáig kiterjesztenie. Sándornak kevesebb mint 15 évébe telt, hogy meghódítsa az ismert világ nagy részét.

Miután végzett a Perzsa Birodalommal, Alexandrosz bizonyára örült, hogy hátrahagyhatta Perzsiát és a szomszédos tartományokat. Sándor tovább akart vonulni Indiába, és ajánlatot tett a mai Pakisztán területén élő vad törzseknek, de hirtelen visszautasították. A hatalmas Hindukus hegység hágóit őrző hegyi klánok törzsfőnökei elhatározták, hogy harcba szállnak, abban a biztos tudatban, hogy a tartományaik magas hágói gyakorlatilag meghódíthatatlanok. Sándor, aki soha nem fogadta el a dacot, megtette az előkészületeket, és a tél közepén, a hagyományosan a fegyverkezés és az átcsoportosítás évszakában megkezdte a hadjáratot. Az északnyugat-pakisztáni sziklás völgyek lakói, az aszpászok, a guraiak és az asszakenoi mind ellenálltak neki, ezért Sándor egyenként lerombolta erődjeiket, elhatározta, hogy kiirtja őket. A hegyi klánok ádáz harcosok voltak, és minden egyes erődítményt, bár általában kicsik voltak, csak napokig tartó, a makedónok soraiban súlyos veszteségeket okozó ádáz harcok után sikerült ostrommal bevenni. Hogy érzékeltessük az összecsapás kegyetlenségét, maga Alexandrosz két külön ostrom során kétszer is súlyosan megsebesült: az aszpaszioiak ellen harcolva dárdával szúrta át a vállát, majd a masszagai asszakenoi erődítmény elleni támadás során lándzsával szúrta át a bokáját.

A megtorlás heves volt: a hegyi klánok minden erődítményét, amely nem adta meg magát, a földdel tették egyenlővé, és lakóit az utolsó emberig kardélre hányták.

Veteránjainak és számos tábornokának háborús fáradtsága ellenére Sándor a hegyi törzsek legyőzése után délre és keletre, Pandzsábba nyomult. Ott összecsapott a legerősebb ellenséggel, akivel Dareiosz legyőzése óta Gaugamelánál találkozott: a nagy indiai uralkodóval, Porus rádzsa-val, akinek a birtokai közé tartozott gyakorlatilag az egész Pandzsáb, és aki több tízezres hadsereggel rendelkezett. Sándor hadereje Kr. e. 326-ban a Hydaspes folyónál került szembe Porosz seregével, annak ellenére, hogy Porosz erős védelmi pozícióban volt, Sándornak sikerült átkelésre kényszerítenie. Amikor Porosz előrevetítette hadielefántjait, haderejének ütköző elemét, Alexandrosz fékezhetetlen falanxa megfelelt a feladatnak: emberei már korábban is találkoztak hadielefántokkal, és ahelyett, hogy ellenálltak volna a rohamuknak, megnyitották soraikat, átengedték a vadállatokat, majd bekerítették őket, és a lovasaikkal együtt leterítették őket a csákóikkal. A falanx ezután rövid időn belül elintézte a gyengén páncélozott indiai gyalogságot, míg Sándor lovassága és a szövetséges lovasok elűzték az ellenséges csetlő-botló lovasokat és lovasokat a pályáról. Poroszt elfogták, aki még mindig harcolni próbált, és Sándorra olyan nagy hatással volt a bátorsága, hogy korábbi királyságának kormányzójává tette, sőt odáig ment, hogy további földeket adott neki.

Nagy Sándor Indiában: A makedón király utolsó hadjáratának története és öröksége című könyv a keletre, Indiába való nyomulás, a lezajlott harcok és Sándor utolsó hadjáratának következményei.