Négy antipelagiánus írás

Olvasói vélemények

A „What Augustine Really Said” (az „Fathers of the Church” sorozat része) ezen kiadása összegyűjti Augustinus legfontosabb értekezéseit a pelagiánus vitáról, amelyek a kegyelem természetével, a predestinációval és az állhatatossággal foglalkoznak. A szöveg alaposan feltárja Augustinus teológiai koncepcióit, és tisztázza a pelagiánizmussal és a félpelagiánizmussal kapcsolatos nézeteivel kapcsolatos tévhiteket.

A könyv alapos vizsgálatot nyújt Augustinus írásaiból, különösen a pelagiánus vitákról. Világosan megfogalmazza az olyan összetett teológiai fogalmakat, mint a kegyelem, a predestináció és az emberi akarat szerepe, valamint a történelmi kontextust. Sok olvasó számára tanulságos a predestináció kezelése, különösen Augustinusnak az Isten kegyelme és az emberi hit közötti kapcsolatról vallott nézetei.

Néhány olvasó kihívásnak találhatja a szöveget a sűrű teológiai érvelés és a történelmi kontextus miatt, amely megkövetelheti Augustinus munkásságának és az őt körülvevő vitáknak az előzetes ismeretét. A fordítási döntések, például Pelagius nevének használata, szintén zavarónak tűnhetnek azok számára, akik egyszerűbb olvasmányt keresnek.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Four Anti-Pelagian Writings

Könyv tartalma:

Ez a kötet Augustinusnak a pelagiánus vitában való részvételének korai és késői szakaszából származó írásokat gyűjt egybe. A Természetről és kegyelemről és a Pelagius eljárásairól című művek mindkettő Kr. u. 415-16-ból származik, és Augustinus két legterjedelmesebb feldolgozása Pelagius tényleges szavainak. A szentek eleve elrendeléséről és Az állhatatosság ajándékáról valószínűleg Kr. u. 428-ban, Augustinus életének vége felé íródott. Augustinus írásaiban szereplő ellenfelei - saját bevallása szerint - valójában egyáltalán nem pelaginusok. Provence-i szerzetesek voltak, akiket János Kázmér vezetett, és akiket zavartak a kegyelem és a predestináció teológiájának szélsőségesebb következményei, amelyeket Augustinus a pelagianusokkal folytatott vitájában dolgozott ki. A tizenhatodik század óta "félpelagianusoknak" nevezik őket.

Ezek az írások együttesen alkalmat adnak arra, hogy megvizsgáljuk Augustinus kegyelemteológiájának folytonosságát és fejlődését. Emellett sok betekintést engednek számos ma is élő teológiai kérdés ötödik századi állapotába, mint például a bűn által az emberi természetben okozott kár mértéke, az eredendő bűn teológiája, a keresztség hatása, valamint Isten üdvözítő akaratának valódi értelme és terjedelme.

Ezek a traktátusok tartalmazzák Augustinus legjelentősebb kijelentéseit a kegyelemről. A teológia és filozófia tudósai és hallgatói számára készült kiadás három értekezést tartalmaz, amelyeket most először fordítottak le modern kritikai szövegekből. William Collinge frappáns bevezetője részletes beszámolót nyújt a legutóbbi kiadás óta eltelt száz év alatt végzett történeti és kritikai munkáról.