Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Pickett's Charge and the Charge of the Light Brigade: The History and Legacy of the 19th Century's Most Famous Doomed Assaults
*Képeket is tartalmaz.
*Minden számlákat tartalmaz.
Annak ellenére, hogy a polgárháború több mint 150 évvel ezelőtt kezdődött, még ma is az egyik legtöbbet tárgyalt téma Amerikában, az amerikaiak vitatkoznak az okokról, újrajátsszák a híres csatákat, és vitatkoznak arról, hogy melyik tábornok volt jobb a többinél. Az amerikaiakat továbbra is lenyűgözik a polgárháború ikonjai, akik a háború nagy csatáiban a győzelem és a vereség közötti különbséget jelentették.
A polgárháború leghíresebb támadása egyben az egyik legsorsdöntőbb és legvégzetesebb is volt. Pickett's Charge, a gettysburgi csata utolsó napján lezajlott csúcspontot jelentő támadás a Könnyű Brigád rohamának amerikai változata lett, és az egész polgárháború egyik leghíresebb eseménye. Miután a gettysburgi csata második napján nem sikerült áttörni a Potomac hadsereg bal és jobbszárnyán húzódó vonalakat, Robert E. Lee, az Észak-Virginiai Hadsereg konföderációs parancsnoka úgy döntött, hogy mintegy 15 000 emberrel, három hadosztályra elosztva lökést indít az Unió vonalának közepén. A rohamhoz egy nyílt mezőn kellett mintegy egy mérföldön át menetelni, miközben az uniós tüzérség minden oldalról magasan tartotta a közeledő konföderációsok területét.
Lee tisztában volt azzal, hogy milyen őrültség lenne 15 000 embert az összes uniós tüzérség ellen rohamozni küldeni, ezért azt tervezte, hogy a konföderációs tüzérséggel megpróbálja idő előtt kiütni az uniós tüzérséget. Bár régi barátja, William Pendleton volt a tüzérség főnöke, a tüzérségi ágyúzást Edward Porter Alexander, Longstreet tüzérségi főnöke felügyelte volna, akinek zöld utat kellett adnia a rohamozó gyalogságnak, mivel azok Longstreet parancsnoksága alá tartoztak. Alexander később megjegyezte, hogy Longstreet annyira zavart és levert volt a támadás elrendelése miatt, hogy egy ponton megpróbálta rávenni Alexandert, hogy vezényelje előre a gyalogságot, lényegében elvégezve Longstreet helyett a piszkos munkát. Porter Alexander és a konföderációsok szerencsétlenségére az ágyúk puszta száma annyi füstöt böfögött, hogy nehezen tudták felmérni, mennyire hatékonyak a lövedékek. Mint kiderült, a tüzérség nagy része túllőtt a célon, és az uniós vonal hátsó részén landolt. Longstreet vonakodott elrendelni a rohamot, ezért Porter Alexandernek parancsolta, hogy rendelje el a roham időzítését. Ahogy Longstreet és Alexander előre látta, a roham teljes katasztrófa volt, közel 50%-os veszteségeket szenvedett, és nem sikerült áttörni az Unió vonalát.
A "Charge of the Light Brigade" a történelem leghíresebb brit lovasrohamának számít, és valószínűleg más nemzetek fegyveres erői által végrehajtott lovas támadások hírnevét is túlszárnyalja az általános képzeletben. Erre a lovassági akcióra minden bizonnyal sokkal élénkebben emlékeznek, mint az 1854-es balaklavai csatára, amelynek során történt, sőt, még a csatához vezető tágabb értelemben vett krími háborúra is.
Természetesen a Támadás kiemelkedő szerepe a népi és történelmi emlékezetben elsősorban Alfred, Lord Tennyson versének köszönhető, amely leírja annak a távoli október végi délutánnak az eseményeit. A szakállas költő egy erőteljes, lebilincselő költői elbeszélést alkotott, amely a találkozót szilárdan rögzítette mind a népi képzeletben, mind az angol irodalmi életműben. Tennyson emlékezetes verseit milliók ismerik, akik semmi mást nem tudnak a Nagy-Britannia és az Orosz Birodalom közötti krími háborúról:
Bármennyire is erőteljes lehet a költészet világában ez a vízió a bohókás parancsnokokról, akik a hangyaszerű engedelmességtől áthatott katonákat vezetik, mégis jelentős dokumentáció áll rendelkezésre, amely legalább részben cáfolja ezt az értelmezést. Ezek a dokumentumok, amelyeket a közelmúltban egy maroknyi történész újra átnézett, nagymértékben lekicsinylik a felsőbb vezetés hibáinak szerepét a Támadás kiváltásában. Visszaadják az egyszerű brit katonáknak a cselekvőképességet és a kezdeményezőkészséget, kiemelve őket, mint heves, független gondolkodású és energikus, saját jogú szereplőket, akik majdnem megváltoztatták a végeredményt.
