Értékelés:
A „Reckonings: Legacies of Nazi Persecution and the Quest for Justice” című könyvét Mary Fulbrook alapos kutatásaiért és a holokauszt második világháború utáni következményeinek éleslátó elemzéséért. Miközben a könyvet a felelősségre vonás és a nacionalizmus mai kérdéseihez való kapcsolódása miatt alapvető olvasmánynak tartják, számos kritika kiemeli a könyv sűrű és hosszadalmas tartalmát, ami kihívást jelentő olvasmányt jelent.
Előnyök:A könyv mély és részletes vizsgálatot nyújt a holokausztról és utóéletéről, új betekintést nyújt a náci üldöztetés örökségébe. Jól kutatott, elgondolkodtató, és alapvető fontosságú az elszámoltathatósággal kapcsolatos történelmi és aktuális események megértéséhez. A recenzensek elismerően nyilatkoznak olvasmányosságáról és témájának fontosságáról, és azt állítják, hogy ezt a könyvet az iskolákban is tanítani kellene.
Hátrányok:Sok olvasó túlságosan hosszúnak és sűrűnek találta a könyvet, és azt javasolta, hogy jelentős mértékben össze lehetett volna tömöríteni. Egyesek szerint témája és terjedelme miatt büntető olvasmány volt, és időnként hiányolták a lebilincselő elbeszélésmódot. Voltak olyan megjegyzések is, amelyek szerint jobb szerkesztésre lenne szükség az ismétlések csökkentése és a szöveg áramlásának javítása érdekében.
(37 olvasói vélemény alapján)
Reckonings: Legacies of Nazi Persecution
Gyakran egyetlen szóval - Auschwitz - foglalják össze az üldöztetés és szenvedés összességét, amit holokausztnak nevezünk. Ha azonban egyetlen koncentrációs táborra összpontosítunk - bármennyire is borzalmasak voltak az ott történtek, bármennyire is katasztrofálisak voltak azok a méretei -, a történet nem teljes, csonka. Nem tudja teljes mértékben átadni azt a számtalan módot, ahogyan az egyének az elkövetők oldalára álltak, és elfedik az áldozatok széles körének sokféle tapasztalatát, ahogyan küzdöttek és meghaltak, vagy ahogyan minden nehézség ellenére sikerült túlélniük. Eközben a náci üldöztetés generációkon és kontinenseken átívelő, folyamatos örökségét is figyelmen kívül hagyjuk.
Mary Fulbrook átfogó könyve megpróbálja bővíteni a megértésünket, a szenvedés és a bűntudat teljes spektrumán átívelő egyének életét vizsgálva, akik mindannyian a nagyobb történet egy-egy kis részét mutatják be. A Reckonings középpontjában az áll, hogy feltárja egyfelől a "múlt feldolgozásáról" szóló hivatalos mítoszok közötti ellentmondást, másfelől pedig azt, hogy a náci elkövetők túlnyomó többsége milyen mértékben kerülte el az igazságszolgáltatást. A Harmadik Birodalom utódállamaiban - Kelet-Németországban, Nyugat-Németországban és Ausztriában - az 1945 utáni években és évtizedekben az igazságszolgáltatásra tett kísérletek igen eltérőek voltak. A kommunista keletnémet állam üldözte a náci bűnözőket, és szigorú ítéleteket hozott; Nyugat-Németország, amely igyekezett meghúzni a múltat, az engedékenység és a tolerancia irányába hajlott. Ausztria szinte egyáltalán nem számolt el egészen az 1980-as évekig, amikor híre ment Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár múltjának. A háború utáni perek és tanúvallomások különböző periódusait, az elkövetőkkel és a túlélőkkel szembeni változó hozzáállást követve ez a nagyszabású könyv súlyosan nyomja az igazságszolgáltatás mérlegét.
A holokauszt nem puszta "történelem", és az azt elfedő emlékhelytérkép alig érinti a felszínt; alatta a náci korszak visszhangjainak örvénye kavarog. A Reckonings azoknak a történeteit használja fel, akik a nyilvános reprezentációk radarja alatt, a média reflektorfényén kívül maradtak, miközben tapasztalataikat a változó tágabb kontextusba és környezetbe helyezi, amelyben a példátlan szenvedés értelmét keresték. Fulbrook a "számvetés" szót a lehető legtágabb értelemben használja, hogy felidézze az erőszak következményeit a közvetlenül érintettekre, de a közvetetten érintettekre is, és azt, hogy annak hatásai szinte végtelenül kiterjedtek a hely és az idő határain túlra.
