Értékelés:
„Reckonings: Legacies of Nazi Persecution and the Quest for Justice” című könyvében Mary Fulbrook átfogó és mélyrehatóan kutatott tanulmányt nyújt a holokauszt utóhatásairól, amely egyaránt foglalkozik az elkövetett atrocitásokkal és az elkövetők felelősségre vonásának hiányával. Bár a könyvet dicsérik tudományos megközelítése és a történelem és az emlékezet jelentős meglátásai miatt, gyakran jellemzik sűrűnek, hosszadalmasnak és érzelmileg megterhelőnek, ami megterhelő olvasmánnyá teszi.
Előnyök:⬤ Átfogó és jól kutatott, mélyreható betekintést nyújt a holokausztba és annak örökségébe.
⬤ Foglalkozik a felelősségre vonás fontos témáival és a háború utáni igazságszolgáltatás összetettségével.
⬤ Meggyőző beszámolókkal szolgál az áldozatoktól, és feltárja az elkövetők és a szemlélők szerepét.
⬤ Kötelező olvasmánynak számít, különösen a mai politikai légkörben.
⬤ Jól megírt, a súlyos téma ellenére is fenntartja az olvasók érdeklődését.
⬤ A sűrű és hosszú szöveg néhány olvasót megterhelhet, ami megnehezíti a befogadást.
⬤ A tartalom gyakran túlzottan részletes és ismétlődő, ami egyesek számára fárasztó olvasási élményt okoz.
⬤ Nem alkalmas alkalmi olvasásra; sokan inkább tankönyvnek tartják.
⬤ Az anyag érzelmi igényessége az olvasó elfáradásához vezethet.
⬤ Egyes kritikák szerint a könyvnek jót tett volna egy tömörebb szerkesztés.
(37 olvasói vélemény alapján)
Reckonings: Legacies of Nazi Persecution and the Quest for Justice
A Wolfson History Prize 2019 nyertese
A 2019-es Cundill Történelmi Díj jelöltjei között
A washingtoni Holokauszt Múzeumtól a berlini járdákba ágyazott botlatókövekig világszerte elszaporodtak a náci erőszak áldozatainak emlékművei. Ma már évente több mint egymillióan látogatnak el Auschwitzba, annyian, ahányan ott haltak meg a működése során. A náci bűnökről való megemlékezésekből nincs hiány. De vajon történt-e igazságtétel? A Reckonings meggyőzően bizonyítja, hogy nem. Auschwitz nevét például gyakran emlegetik a holokauszt megtestesítőjeként. � Ám az egyetlen koncentrációs táborra való összpontosítás - bármennyire is borzalmasak voltak az ott elkövetett bűnök - nem ragadja meg azt a számtalan módot, ahogyan az egyének az elkövetők oldalára álltak, vagy az áldozatok tapasztalatainak sokféleségét. Ez pedig elfedheti a náci üldöztetés generációkon és kontinenseken átívelő, folyamatos örökségét.
A szenvedés és a bűnösség spektrumán átívelő egyének életét vizsgálva Mary Fulbrook kísérteties és erőteljes könyve a lehető legtágabb értelemben használja a számvetést: az embertelenség mértéke és az igazságtalanságok értelmezésére és orvoslására tett későbbi kísérletek közötti egyenlőtlenségek feltárására, ahogy az erőszakos cselekmények következményei visszhangzottak az időben. A politikai elnyomás és az antiszemita politika korai brutalitásától az eutanáziaprogramon át a gettók és haláltáborok teljes pusztításáig, majd a háború utáni évtizedekben a tettesekkel való szelektív szembenézés és az áldozatok egyre szélesebb körű elismerése során a Számvetés feltárja a múlt feldolgozásáról szóló hivatalos mítoszok és a tény közötti ellentmondást, hogy a náci elkövetők túlnyomó többségét soha nem vonták felelősségre. A Harmadik Birodalom utódállamaiban, Kelet-Németországban, Nyugat-Németországban és Ausztriában a büntetőeljárás igen eltérő volt, és a szelektív igazságszolgáltatás a volt nácik reintegrációjával párosult. Eközben azok, akik átélték ezt az időszakot, valamint gyermekeik, a második generáció, továbbra is szembesültek a nácizmus örökségével a magánszférában - gyakran a nyilvános emlékezéssel és emlékművekkel ellentétes módon.
A perek és tanúvallomások különböző szakaszait követve, a közvetlenül a háborút követő évtizedeken át egészen napjainkig, a Reckonings rávilágít azokra a változó beszámolókra, amelyek alapján mind az elkövetők, mind a túlélők értékelték a múlt jelentőségét a következő generációk számára, és újból mérlegre teszi az igazságszolgáltatás mérlegét.
