Értékelés:
A „Reckonings: Legacies of Nazi Persecution and the Quest for Justice” című könyvét Mary Fulbrook a holokauszt örökségének átfogó és részletes vizsgálatáért, az elkövetők elszámoltatásáért és az igazságszolgáltatásért folytatott küzdelemért a háború utáni Európában. Számos recenzens kiemeli a téma fontosságát és az ilyen könyvek szükségességét az oktatásban. Megjegyzik azonban, hogy a könyv sűrű, hosszadalmas és időnként túlságosan részletes, ami egyesek számára kihívást jelenthet az olvasás során.
Előnyök:⬤ Rendkívül informatív és jól megalapozott, új betekintést nyújt a holokausztba és annak utóéletébe.
⬤ Megérdemli, hogy kötelező olvasmánynak tekintsék az oktatási intézményekben.
⬤ A holokauszt utáni igazságszolgáltatás és elszámoltathatóság összetett kérdéseivel foglalkozik.
⬤ Megható beszámolók az áldozatokról és a társadalmi bűnrészesség feltárása.
⬤ Jól megírt és rendszerezett, így mélysége ellenére is érthető.
⬤ Hosszú és sűrű, ami az olvasó elfáradását okozhatja.
⬤ Egyes szakaszok ismétlődőnek és szükségtelenül részletesnek tűnnek, ami fárasztóvá teszi az olvasás élményét.
⬤ Kihívást jelentő érzelmi tartalom, amely jelentős szellemi elkötelezettséget igényel.
⬤ Megoszlanak a vélemények bizonyos részletek szükségességéről, ami azt sugallja, hogy az olvasás olyan, mint egy tudományos disszertáció.
(37 olvasói vélemény alapján)
Reckonings: Legacies of Nazi Persecution and the Quest for Justice
A Wolfson History Prize 2019 nyertese
A 2019-es Cundill Történelmi Díj jelöltjei között
A washingtoni Holokauszt Múzeumtól a berlini járdákba ágyazott botlatókövekig világszerte elszaporodtak a náci erőszak áldozatainak emlékművei. Ma már évente több mint egymillióan látogatnak el Auschwitzba, annyian, ahányan ott haltak meg a működése során. A náci bűnökről való megemlékezésekből nincs hiány. De vajon történt-e igazságtétel? A Reckonings meggyőzően bizonyítja, hogy nem. Auschwitz nevét például gyakran emlegetik a holokauszt megtestesítőjeként. � Ám az egyetlen koncentrációs táborra való összpontosítás, bármennyire is borzalmasak voltak az ott elkövetett bűnök, nem ragadja meg azt a számtalan módot, ahogyan az egyének az elkövetők oldalára álltak, vagy az áldozatok tapasztalatainak sokféleségét. Ez pedig elfedheti a náci üldöztetés generációkon és kontinenseken átívelő, folyamatos örökségét.
A szenvedés és a bűnösség spektrumán átívelő egyének életét vizsgálva Mary Fulbrook kísérteties és erőteljes könyve a lehető legtágabb értelemben használja a számvetést: az embertelenség mértéke és az igazságtalanságok értelmezésére és orvoslására tett későbbi kísérletek közötti egyenlőtlenségek feltárására, ahogy az erőszakos cselekmények következményei visszhangzottak az időben. A politikai elnyomás és az antiszemita politika korai brutalitásától az eutanáziaprogramon át a gettók és haláltáborok teljes pusztításáig, majd a háború utáni évtizedekben a tettesekkel való szelektív szembenézés és az áldozatok egyre szélesebb körű elismerése során a Számvetés feltárja a múlt feldolgozásáról szóló hivatalos mítoszok és a tény közötti ellentmondást, hogy a náci elkövetők túlnyomó többségét soha nem vonták felelősségre. A Harmadik Birodalom utódállamaiban, Kelet-Németországban, Nyugat-Németországban és Ausztriában a büntetőeljárás igen eltérő volt, és a szelektív igazságszolgáltatás a volt nácik reintegrációjával párosult. Eközben azok, akik átélték ezt az időszakot, valamint gyermekeik, a második generáció, továbbra is szembesültek a nácizmus örökségével a magánszférában - gyakran a nyilvános emlékezéssel és emlékművekkel ellentétes módon.
A perek és tanúvallomások különböző szakaszait követve, a közvetlenül a háborút követő évtizedeken át egészen napjainkig, a Reckonings rávilágít azokra a változó beszámolókra, amelyek alapján mind az elkövetők, mind a túlélők értékelték a múlt jelentőségét a következő generációk számára, és újból mérlegre teszi az igazságszolgáltatás mérlegét.
