Remény optimizmus nélkül

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan elemzi a reményt, mint az optimizmustól eltérő, árnyalt fogalmat, megkérdőjelezve az önsegítő kultúrában elterjedt boldogságideológiát. Eagleton az irodalomra, a filozófiára és a teológiára támaszkodik, hogy betekintést nyújtson a reménybe, és egy olyan tartalmasabb megértés mellett száll síkra, amely a szenvedéssel szembenéz, ahelyett, hogy kikerülné azt.

A könyv intellektuálisan magával ragadó, mélyreható meglátásokat nyújt a reményről, és megkérdőjelezi az optimizmussal kapcsolatos gyakori tévhiteket. Jól megírt és ajánlott azoknak, akik társadalmi kérdéseken szeretnének elgondolkodni. Sok olvasó értékeli Eagleton mélységét és elemző megközelítését, és úgy találja, hogy a könyv egyszerre elgondolkodtató és szükséges a mai időkben.

A könyv összetett és sűrű lehet, ami kihívást jelentő olvasmánnyá teszi, különösen az első fejezetekben. Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvnek jót tenne a rövidsége, és néhányan megemlítették, hogy Eagleton jobb műveket is írt már. Vannak esetek, amikor a bonyolult definíciók elveszhetnek a bonyolultságban.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hope Without Optimism

Könyv tartalma:

Terry Eagleton, korunk egyik legünnepeltebb értelmisége legújabb könyvében az erények közül a legkevésbé tekintélyesnek tartott erényt veszi górcső alá. A reményről szóló lenyűgöző elmélkedése azzal kezdődik, hogy határozottan elutasítja az optimizmus szerepét az élet menetében. Közeli rokonához, a pesszimizmushoz hasonlóan ez is inkább racionalizálási rendszer, mint a valóság megbízható szemüvege, amely a valódi belátás helyett a vérmérsékletünk öntörvényeit tükrözi. Eagleton ezután a remény felé fordul, megvizsgálva ennek az ismerős, de megfoghatatlan szónak a jelentését: érzelem-e? Miben különbözik a vágytól? Fetisizálja-e a jövőt? Végül Eagleton a tragikus remény új fogalmát veti fel, amelyben ez a régi erény olyan erőt képvisel, amely még a pusztító veszteséggel való szembesülés után is megmarad.

A széles körű értekezésben, amely felöleli Shakespeare Learjét, Kierkegaard kétségbeesésről szóló írását, Aquinói, Wittgenstein, Szent Ágoston, Kant, Walter Benjamin történelemelméletét, valamint a remény kiemelkedő filozófusának, Ernst Blochnak a hosszas vizsgálatát, Eagleton megmutatja mesteri és rendkívül kreatív folyékonyságát az irodalom, a filozófia, a teológia és a politikaelmélet terén. A Remény optimizmus nélkül tele van a tőle megszokott szellemességgel és világossággal, hiszen az író hírneve nemcsak úttörő gondolatain nyugszik, hanem azon képességén is, hogy az olvasót az élet sürgető kérdéseibe vonja be.

Page-Barbour előadások.