Remény optimizmus nélkül

Olvasói vélemények

Terry Eagleton könyve a remény összetett vizsgálatát kínálja, szembeállítva azt a felszínes optimizmussal. Az irodalom, a filozófia és a teológia segítségével árnyaltan értelmezi a reményt, amely elismeri a szenvedést és mély elmélkedésre ösztönöz.

Alapos elemzés, kihívást jelentő és elgondolkodtató, magával ragadó írói stílus, erős relevancia a kortárs kérdésekhez, és hasznos különbségek a remény és az optimizmus között.

Az összetettség elriaszthat néhány olvasót, az első fejezetek nehézkesek lehetnek, és néhány recenzens úgy érezte, hogy a könyv lehetne tömörebb.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hope Without Optimism

Könyv tartalma:

Terry Eagleton, korunk egyik legünnepeltebb értelmisége legújabb könyvében az erények közül a legkevésbé tekintélyesnek tartott erényt veszi górcső alá. A reményről szóló lenyűgöző elmélkedése azzal kezdődik, hogy határozottan elutasítja az optimizmus szerepét az élet menetében. Közeli rokonához, a pesszimizmushoz hasonlóan ez is inkább racionalizálási rendszer, mint a valóság megbízható szemüvege, amely a valódi belátás helyett a vérmérsékletünk öntörvényeit tükrözi. Eagleton ezután a remény felé fordul, megvizsgálva ennek az ismerős, de megfoghatatlan szónak a jelentését: érzelem-e? Miben különbözik a vágytól? Fetisizálja-e a jövőt? Végül Eagleton a tragikus remény új fogalmát veti fel, amelyben ez a régi erény olyan erőt képvisel, amely még a pusztító veszteséggel való szembesülés után is megmarad.

A széles körű értekezésben, amely felöleli Shakespeare Learjét, Kierkegaard kétségbeesésről szóló írását, Aquinói, Wittgenstein, Szent Ágoston, Kant, Walter Benjamin történelemelméletét, valamint a remény kiemelkedő filozófusának, Ernst Blochnak a hosszas vizsgálatát, Eagleton megmutatja mesteri és rendkívül kreatív folyékonyságát az irodalom, a filozófia, a teológia és a politikaelmélet terén. A Remény optimizmus nélkül tele van a tőle megszokott szellemességgel és világossággal, hiszen az író hírneve nemcsak úttörő gondolatain nyugszik, hanem azon képességén is, hogy az olvasót az élet sürgető kérdéseibe vonja be.

Page-Barbour előadások.