Róma és Párizs katakombái: Európa leghíresebb kegytemplomainak története és hagyatéka

Olvasói vélemények

A könyvet dicsérik a katakombákról és a párizsi Róma történetéről szóló ismeretterjesztő tartalma miatt, de súlyos kritikákat kapott a rossz nyomtatási minőség és a félrevezető képi megjelenítés miatt.

Nagyon tanulságos; erősen ajánlott a katakombák és a történelem iránt érdeklődőknek.

⬤ Gyenge nyomtatási minőség
⬤ a termékleírásban szereplő színes képek nem tükröződnek a tényleges könyvben
⬤ a belső képek fekete-fehérek és másoltnak tűnnek
⬤ csalódást okozott egy ajándékozottnak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Catacombs of Rome and Paris: The History and Legacy of Europe's Most Famous Ossuaries

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

Megmagyarázhatatlan szélvihar táncol a keskeny folyosó földes padlóján, amely mintha vég nélkül húzódna. A durva, csiszolópapírszerű kőfalakra szerelt fáklyák pislákoló lángjai hátborzongató árnyékokat vetnek a földes padlóra. Hallani lehet a testetlen suttogást, amely keveredik a dohos levegő hidegével, és sokak karján feláll a szőr. Logikusan szólva ez nem több, mint az elme trükkje, de a suttogást kétségtelenül kézzelfoghatónak és valóságosnak érezzük, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a látogató több ezer és ezer holttest társaságában van, amelyek a padlótól a mennyezetig a falakra vannak halmozva. A római katakombák említésekor gyakran ilyen képek jutnak eszünkbe, de ezek a földalatti temetők sokkal többről szóltak.

A 18. század végén, amikor Párizs szívében politikai zavargások törtek ki, a város városi temetőit körülvevő városrészek lakói sürgető válsággal szembesültek: a rothadó holttestek rothadó bűze, amelyek közül sokan valószínűleg barátok és családtagok voltak, minden házba és üzletbe belopakodott a túlzsúfolt temetkezési helyek miatt. A város lakossága már régen kinőtte az évszázados temetőket, és a holttestekkel zsúfolt tömegsírok hónapokig, néha akár egy évig is nyitva álltak, miközben újabb holttestekre vártak. Hamarosan a túlzsúfolt kegyeleti házakból a csontok a szomszédos templomokba ömlöttek.

A felvilágosodás idején és után a tudomány népszerű eszköz volt, és sokan kezdték megkérdőjelezni, hogy az ilyen folyamatos bomlás milyen lehetséges egészségkárosító hatással járhat. A növekvő aggodalmak és a növekvő panaszok miatt a franciaországi anciens regime lépéseket tett annak érdekében, hogy megkezdje a hosszú folyamatot, amelynek során az öreg csontokat a kriptákból és a régi sírokból a város utcái alatt húzódó, több kilométer hosszú alagutakba szállították, amelyeket ma a párizsi katakombák néven ismerünk.

Miközben azonban a francia kormány ezt a kezdeti lépést megtette, forradalom tört ki az egész országban, amely kezdetben mérsékelt változásokat hozott, majd a forradalmárok brutális rémuralmába torkollott. A káosz a mérsékeltebb köztársasághoz való ijedt visszatérés, és végül Bonaparte Napóleon felemelkedése tanúja lett, de mindezen felfordulás során a temetkezési reform témája Párizsban továbbra is sürgető maradt, és a beszélgetés kezdett eltolódni a pusztán gyakorlatias tér- és egészségügyi kérdésről egy olyan vitára, amely a törvényhozókat, papokat, erkölcscsőszöket és a hétköznapi polgárokat is magában foglalta. Egyszerűen fogalmazva, az újonnan megalakult kormánynak el kellett döntenie, hogy mit tegyen a halottakkal, függetlenül a politikától.

Róma és Párizs katakombái: The History and Legacy of Europe's Most Famous Ossuaries (Európa leghíresebb ókori kriptáinak története és öröksége) című könyv e nekropoliszok eredetét, fejlődését az évek során, valamint az újrafelfedezés időszakát vizsgálja, amely ezeket a földalatti temetőket a térképre helyezte. A fontos embereket, helyeket és eseményeket ábrázoló képek mellett úgy ismerheti meg a római és a párizsi katakombákat, mint még soha.