Soha véget nem érő madarak: Poems

Olvasói vélemények

David Baker legújabb verseskötetét szépségéért, lírai minőségéért, valamint a szerelem, a gyűlölet, a természet és a személyes utazások, például a válás témáinak összefonódásáért ünneplik. A verseket egyszerre jellemzik kiterjedtnek és csiszoltnak, az öröm és a bánat hatékony megragadásával, figyelemre méltó kohézióval.

⬤ Gyönyörűen megírt, mély témákat feltáró költészet
⬤ tágas és csiszolt gyűjtemény
⬤ személyes elbeszélést ötvöz a természettel
⬤ érzelmi mélységekben gazdag
⬤ ügyesen megalkotott versek, amelyek magával ragadják az olvasót
⬤ lenyűgöző képi világ és erőteljes hang.

Az egyik recenzens szerint az általános kiválóság miatt nehéz kiemelni bármelyik konkrét verset, ami egyes olvasók számára a kiemelkedő darabok hiányára utalhat. Jelentős hátrányt azonban nem említenek a kritikák.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Never-Ending Birds: Poems

Könyv tartalma:

A részben térkép, részben útinapló, részben krónika, részben önéletrajz, a Never-Ending Birds a középnyugati falvaktól a nagyvárosok kerületeiig sokféle tájat fedez fel. Történetekkel átszőtt - válás, veszteség, gyermeknevelés, régi világok és új szerelmek felfedezése -, ezek a versek méltóságteljesen megélt, átélt, titokzatos és szép versek.

a "Never-Ending Birds"-ből Ez mi vagyunk, akik a felhőkre mutatunk. Azok madárfelhők, most már látjuk, egy egész madárfelhő. Ott vagyunk mi, a kocsiablakon kifelé mutatva.

Október. Szürkés-kék-fehér madarak oliója.

Soha véget nem érő madarak, hívtad először... évek óta mondjuk, mi hárman, bármelyikünk, bármelyikünk ketten, valamelyik csak kedveskedés.

Találó tisztaságok. Csók a remény ajkára.