Szexualitás: Az 1964-es Clermont-Ferrand-i és az 1969-es Vincennes-i előadások

Olvasói vélemények

Michel Foucault „Szexualitás: Az 1964-es Clermont-Ferrand-i és az 1969-es Vincennes-i előadások” című műve a szexualitás mélyen tudományos és alapos vizsgálata, amely a homoszexualitás történelmi kontextusára és annak megítélésére reflektál az 1960-as évek előadásai során. Bár az anyag bonyolult és jól jegyzetelt, nem biztos, hogy az alkalmi olvasók számára alkalmas, mivel elkötelezettséget igényel a szigorú nyelvezet és a fogalmak iránti elkötelezettség.

⬤ - A szexualitás alapos és mélyreható tudományos feltárása
⬤ - Érdekes és izgalmas tartalom a kultúra és az emberi szexualitás iránt érdeklődők számára
⬤ - Jól kutatott, bőséges jegyzetekkel ellátott
⬤ - Alkalmas oktatási környezetben, például tantermekben és könyvtárakban való használatra
⬤ - A filozófia és a kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasóknak szól.

⬤ - A tartalom egyes olvasók számára megközelíthetetlen és kihívást jelenthet
⬤ - A szigorú és formális nyelvezet elriaszthatja az alkalmi olvasókat
⬤ - Nem könnyű olvasmány, potenciálisan megterhelő a tudományos diskurzusban járatlanok számára.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sexuality: The 1964 Clermont-Ferrand and 1969 Vincennes Lectures

Könyv tartalma:

Michel Foucault A szexualitás története című műve - amelynek első kötete 1976-ban jelent meg - nagy hatást gyakorol a humán- és társadalomtudományokra. Foucault érdeklődése a szexualitás története iránt azonban már az 1960-as években kezdődött, amikor két kurzust is tartott a témában.

Ezek az előadások döntő betekintést nyújtanak Foucault gondolkodásának fejlődésébe, mégis egészen a közelmúltig kiadatlanok maradtak. Ez a könyv először mutatja be angol nyelven Foucault előadásait a szexualitásról. Az 1964-ben a Clermont-Ferrand-i Egyetemen tartott első sorozatban Foucault azt a kérdést teszi fel, hogyan konstituálódik a szexualitás tudományos ismeretanyagként a nyugati kultúrában, és miért a „perverziók” - a betegség, a homoszexualitás, a fetisizmus - elemzéséből eredeztethető.

Az ezt követő, 1969-ben a Vincennes-i kísérleti egyetemen tartott kurzus megmutatja, hogy Foucault elméletei hogyan igazodtak át az 1968. májusi események hatására; újra a szexualitásról szóló diskurzus szabályozó jellegére összpontosít, és arra, hogy az hogyan szolgálja a gazdasági, társadalmi és politikai célokat.

A XIX. és XX.

századi politikai és irodalmi utópiák alkotóit vizsgálva - Sade-tól Fourier-n át Marcuse-ig -, akik a „természetes” szexualitást, beleértve a transzgresszív formákat is, megpróbálták integrálni a társadalmi és gazdasági életbe, Foucault a szexualitás naturalizálásának és felszabadításának kettős kritikáját dolgozza ki. Az előadások együttesen az abnormalitástól a heterotópiákon át az ideológiáig terjedő érdeklődési kört ölelik fel, és példátlan bepillantást nyújtanak Foucault szexualitással kapcsolatos átalakító gondolkodásának fejlődésébe.