Szexualitás: Az 1964-es Clermont-Ferrand-i és az 1969-es Vincennes-i előadások.

Olvasói vélemények

A „Szexualitás: Az 1964-es Clermont-Ferrand-i és az 1969-es Vincennes-i előadások” című könyv Michel Foucault 1964-es és 1969-es előadásait mutatja be, amelyek az emberi szexualitásra összpontosítanak egy olyan időszakban, amikor azt erősen patologizálták. A kötet kronologikus elrendezésben, közvetlen fordításokkal és terjedelmes magyarázatokkal készült, így a szexualitás kulturális és filozófiai aspektusai iránt érdeklődők számára mélyen tudományos, de érdekes olvasmány.

Alaposan kutatott, érdekes, mélyen akadémikus anyag, a kultúrtörténet kedvelői számára lebilincselő, és jól jegyzetelt. Betekintést nyújt a szexualitással kapcsolatos alapvető fogalmakba és egy befolyásos filozófus gondolataiba.

Ez egy hiánypótló könyv, amely nem biztos, hogy azoknak tetszik, akik könnyű olvasmányt keresnek. A nyelvezet és a formátum szigorú és formális lehet, ami miatt egyes részeket nehézkesnek vagy megközelíthetetlennek érezhetnek még a tudományos olvasók is.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sexuality: The 1964 Clermont-Ferrand and 1969 Vincennes Lectures

Könyv tartalma:

Michel Foucault A szexualitás története című műve - amelynek első kötete 1976-ban jelent meg - nagy hatást gyakorol a humán- és társadalomtudományokra. Foucault érdeklődése a szexualitás története iránt azonban már az 1960-as években kezdődött, amikor két kurzust is tartott a témában.

Ezek az előadások döntő betekintést nyújtanak Foucault gondolkodásának fejlődésébe, mégis egészen a közelmúltig kiadatlanok maradtak. Ez a könyv először mutatja be angol nyelven Foucault előadásait a szexualitásról. Az 1964-ben a Clermont-Ferrand-i Egyetemen tartott első sorozatban Foucault azt a kérdést teszi fel, hogyan konstituálódik a szexualitás tudományos ismeretanyagként a nyugati kultúrában, és miért a „perverziók” - a betegség, a homoszexualitás, a fetisizmus - elemzéséből eredeztethető.

Az ezt követő, 1969-ben a Vincennes-i kísérleti egyetemen tartott kurzus megmutatja, hogy Foucault elméletei hogyan igazodtak át az 1968. májusi események hatására; újra a szexualitásról szóló diskurzus szabályozó jellegére összpontosít, és arra, hogy az hogyan szolgálja a gazdasági, társadalmi és politikai célokat.

A XIX. és XX.

századi politikai és irodalmi utópiák alkotóit vizsgálva - Sade-tól Fourier-n át Marcuse-ig -, akik a „természetes” szexualitást, beleértve a transzgresszív formákat is, megpróbálták integrálni a társadalmi és gazdasági életbe, Foucault a szexualitás naturalizálásának és felszabadításának kettős kritikáját dolgozza ki. Az előadások együttesen az abnormalitástól a heterotópiákon át az ideológiáig terjedő érdeklődési kört ölelik fel, és példátlan bepillantást nyújtanak Foucault szexualitással kapcsolatos átalakító gondolkodásának fejlődésébe.