Értékelés:
A könyv gyors és lényegre törő áttekintést nyújt Szicília történelméről, így minden korosztály számára elérhetővé teszi azt. Míg sokaknak tetszett a tömörített formátum és a változatos történelmi lefedettség, néhányan hiányolták a mélységet és a lebilincselő tartalmat.
Előnyök:⬤ Gyors és könnyen olvasható
⬤ informatív
⬤ a történelem szerelmeseinek is tetszik
⬤ jól strukturált áttekintés Szicília változatos történelméről
⬤ minden korosztály számára alkalmas.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak és száraznak találta
⬤ hiányoznak belőle az érdekes részletek
⬤ a fekete-fehér képeket nem tartották vonzónak
⬤ nem fókuszál eléggé a modern történelemre.
(6 olvasói vélemény alapján)
Sicily: The History and Legacy of the Mediterranean's Most Famous Island
*Képeket is tartalmaz.
*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
Szicíliánál központibb szigetet nehéz találni a térképen. Az Európa és Afrika, valamint a Földközi-tenger keleti és nyugati része közötti kereszteződésben fekvő Szicília ritkán kormányzott önálló, egységes államként. Ennek ellenére a sziget mindig is az első sorban ült a történelem legfontosabb eseményeihez, és ez sehol sem volt nyilvánvalóbb, mint az ókorban.
A pun háborúk után Szicília az ókor végéig római fennhatóság alatt maradt, és a szigeten zajló ügyek drámai módon befolyásolták a rómaiakat otthon. Az első szervilita háború (i. e. 135-132) és a második szervilita háború (i. e. 104-100) egyaránt Szicíliában zajlott, és ezek voltak talán az ókor legnagyobb (és átmenetileg sikeres) rabszolgalázadásai, amelyek a római imperializmus korai szakaszában tapasztalható nagyfokú nyugtalanságot mutatták. Kr. e. 70-ben a római szónok és államférfi, Cicero beszédet mondott Verres, a sziget korrupt helytartója ellen, és több mint 2000 évvel később is felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt a szicíliai és az egész Római Köztársaság működésébe.
Bár Egyiptom Kr. e. 30-ban történt meghódítása megfosztotta Szicíliát Róma fő gabonaszállítójaként betöltött központi szerepétől, a sziget még mintegy 500 évig a Római Birodalom fontos része maradt. Szicília csak a Nyugatrómai Birodalomnak a barbár törzsek által okozott bukása után, a Kr. u. 5. század végén vált ismét függetlenné, ami a középkor kezdetét jelentette. Több mint 1500 évvel később a Földközi-tenger legnagyobb szigete továbbra is bonyolult hely, amely feszült kapcsolatban áll az olasz szárazfölddel. Szicíliát csak a keskeny Messinai-szoros választja el, de sok szempontból más országnak tűnik, és a szicíliaiak és az olaszok közötti különbségek sokkal nagyobbak, mint azt az őket elválasztó apró földrajzi távolság sejtetni engedné. A nyelvi különbségek például jelentősek, mivel a szicíliai gyakorlatilag saját nyelv, és nem csak egy dialektus. Az olasz nyelvtől leginkább abban különbözik, hogy a hímnemű főnevek szokásos "o" végződését "u" helyettesíti, de ezen a különbségen túl vannak olyan hosszú, öt szótagos szavak, amelyekben a standard olasz nyelv hajlamos megbotlani. Valójában a legtöbb olasznak nehézséget okoz a szicíliai nyelv megértése, ha egyáltalán felfogja azt.
A szicíliaiak és az olaszok között is van etnikai különbség. A szicíliaiak közül sokaknak élénkvörös a haja és világos a szeme, amit általában a normann invázió következményének tartanak, bár ma egyes történészek úgy vélik, hogy ez a napóleoni háborúk idején a britek erős jelenlétének, valamint a második világháború alatt Olaszország angol-amerikai megszállásának köszönhető. Még a szicíliai konyha is eltér az olasz szárazföldtől - Szicília híres arról, hogy 72 féle kenyeret kínál, és a szicíliaiak gyakran esznek fagylaltot (gelato) reggelire.
Bármilyen sokszínű is Szicília, paradox módon magának Olaszországnak a jelképének is tekintik, és ez a paradoxon Nápollyal közös. Egyetlen író sem fogalmazta meg ezt találóbban, mint a nagy romantikus költő, Goethe. Egy 1787. április 13-i palermói levelében, amelyet az Utazás Itáliába című könyvében tett közzé, Goethe a következő kijelentést tette: "Ha valaki látta Itáliát anélkül, hogy látta volna Szicíliát, az nem is látta volna Itáliát, mert Szicília a kulcs mindenhez". Amint Goethe szavaiból kiderül, Szicília kétségtelenül egyedülálló, köszönhetően viharos és gazdag történelmének, de ugyanazokat a tulajdonságokat osztja meg, mint az olasz nemzet egésze, a gyönyörű tájaktól, a finom konyhától, a káprázatos napsütéstől és a páratlan kulturális termeléstől kezdve a törvény és rend problémáin át a külső látogatók számára látszólag áthatolhatatlannak tűnő helyzetéig. Mindezek ellenére Szicília igazi kulturális olvasztótégely, amely a nyugati kultúrához való legnagyobb hozzájárulások némelyikéért felelős.
