Szicíliai kisregények (Novelle Rusticane)

Olvasói vélemények

Giovanni Verga „Szicíliai kisregények” című könyve a szicíliai parasztok életét történelmi kontextusban bemutató novellák gyűjteménye. Sok olvasónak tetszett a történetekben rejlő érzelmi mélység és kulturális betekintés, kiemelve azok nosztalgikus értékét és a szicíliai örökséghez való kötődését. Néhányan azonban durván fordítottnak találták az írásmódot, és egyes történeteket, különösen az állatkínzással kapcsolatosakat, nyomasztónak.

⬤ A szicíliai paraszti élet és kultúra szuggesztív ábrázolása.
⬤ Érzelmes és elgondolkodtató elbeszélések.
⬤ A szicíliai származásúak számára értékes kulturális betekintést nyújt.
⬤ Részletgazdag és szemléletes leírások a vidéki Szicília életéről.
⬤ Sok történet magával ragadó és gyorsan olvasható.

⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy az írás durván fordított vagy megírt.
⬤ Néhány történetet, különösen az állatkínzást bemutatót, elkeserítőnek és kontraproduktívnak találtak.
⬤ A történetek egyes szereplői nem jól megkülönböztethetők, ami zavaróvá teszi őket.
⬤ A fordítás kora és stílusa miatt nem minden olvasónak tetszhet.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Little Novels of Sicily (Novelle Rusticane)

Könyv tartalma:

Giovanni Carmelo Verga (1840. szeptember 2. - 1922. január 27.) szicíliai realista (verista) író volt, aki leginkább a szülőföldje, Szicília életének ábrázolásáról ismert, különösen a Cavalleria rusticana című novellájáról (és későbbi színdarabjáról) és az I Malavoglia (A ház a magyalfa mellett) című regényéről.)

Verga Giovanni Battista Catalano Verga és Caterina Di Mauro első gyermekeként született a szicíliai Catania jómódú családjában. Tizenéves korában kezdett írni, ekkor született meg a nagyrészt kiadatlan, de jelenleg igen híres Amore e Patria (Szerelem és haza) című történelmi regénye; majd, bár névleg jogot tanult a cataniai egyetemen, az apjától kapott pénzből 1861-ben és 1862-ben kiadta I carbonari della montagna (A hegy karbonárjai) című művét. Ezt követte a Sulle lagune (A lagúnákról) című műve 1863-ban.

1872-ben Milánóba költözött, ahol kidolgozta új szemléletét, amelyet a párbeszédek használata jellemez a karakterek kidolgozására, és amely legjelentősebb műveit eredményezte. 1880-ban jelent meg Vita dei campi (Élet a mezőkön) című elbeszélésgyűjteménye, benne a "Fantasticheria" ("Álmodozás"), a "La lupa" ("A nőstényfarkas"), a "Jeli il pastore" ("Jeli a pásztor"), a "Pentolaccia" ("A játszadozó") és a Rosso Malpelo, amelyek többsége a vidéki Szicíliáról szólt. Ide tartozott a "Cavalleria rusticana" ("Vidéki lovagiasság") is, amelyet színházi adaptációban dolgozott át, és amely később több operalibrettó alapját képezte, köztük Mascagni Cavalleria rusticana és Gastaldon Mala Pasqua című művének. Verga "Malária" című novellája a malária nevű betegség egyik első irodalmi ábrázolása volt.

Ezután belevágott egy öt regényből álló tervezett sorozatba, de csak kettőt fejezett be, az I Malavoglia és a Mastro-don Gesualdo (1889) címűeket, amelyek közül a második volt irodalmi pályafutásának utolsó nagy műve. Mindkettőt széles körben elismert remekműként tartják számon.

1894-ben Verga visszaköltözött Cataniába, abba a házba, amelyben gyermekkorában élt. 1920-ban a Királyság szenátorává (Senatore del Regno) nevezték ki élethossziglan (ad vitam). Agytrombózisban halt meg 1922-ben. (wikipedia.org)