Szovjet-Oroszország űrprogramja az űrverseny idején: Az Amerikát a Holdra taszító verseny története és öröksége

Olvasói vélemények

A könyv rövid áttekintést nyújt a szovjet űrprogramról, kitérve különböző történelmi személyiségekre és eseményekre. Míg egyes olvasók kielégítő és érdekes olvasmánynak találják, különösen az űrkutatás iránt érdeklődők számára, sokan kritizálják a mélység és a tartalom hiánya miatt, és kedvezőtlenül hasonlítják össze átfogóbb forrásokkal.

⬤ Rövid és gyors olvasmány, amely alkalmas a várakozási időkre
⬤ hozzájárul az űr iránti érdeklődés felújításához
⬤ számos érdekes, némi történelmi jelentőséggel bíró témát érint
⬤ fényképeket is tartalmaz.

⬤ Hiányzik belőle a mélység és az összetettség
⬤ felületes áttekintésként jellemzik, amely egy főiskolai elsőéves dolgozatához hasonlít
⬤ alacsony információtartalom, nem éri meg az árát
⬤ sokan a részletesebb munkákat részesítik előnyben
⬤ a jobban kutatott anyagok irodalmi áttekintésének tekintik.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Soviet Russia's Space Program During the Space Race: The History and Legacy of the Competition that Pushed America to the Moon

Könyv tartalma:

*Képeket tartalmaz *Profilozza a szovjetek által az 1950-es és 1960-as években végrehajtott különböző űrmissziókat *Lábjegyzeteket, online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz *Tartalomjegyzéket tartalmaz ""Ez itt Moszkva Ez itt Moszkva" című felhívás Április 12-én a Szovjetunió egy űrhajót állított Föld körüli pályára egy emberrel a fedélzetén Az űrhajós szovjet állampolgár: Gagarin őrnagy, Jurij Alekszejevics A világ első űrhajósa Az első, aki kinyitotta az ajtót az ismeretlenbe Az első, aki átlépte hazánk küszöbét Az egész bolygó ismerte és szerette őt" A bolsevik forradalom által kitűzött célok közül talán sehol sem váltották be jobban az orosz ígéreteket, mint az 1950-es és 1960-as évek szovjet űrprogramjának sikerében. Az orosz innováció és technológia eredményeként, de a modernizációra és az Egyesült Államokkal való világhatalmi versenyre való hihetetlen törekvésnek is köszönhetően Oroszország végül diadalmasan modernizálódott saját népe és a világ szemében. Neil deGrasse Tyson Űrkrónikáiban elismerte a szovjet örökséget az űrben, idézve a szovjetek "fontos mérőszámát s) az űrben elért eredmények: első űrséta, leghosszabb űrséta, első nő az űrben, első dokkolás az űrben, első űrállomás, leghosszabb űrben töltött idő". Valójában a Szovjetunió az 1950-es évek nagy részét azzal töltötte, hogy az Egyesült Államokat maga mögött (és rakétaüzemanyaggal) hagyta.

Eisenhower elnök és más amerikaiak, akik láthatták a szovjet rakétákat az égen, joggal aggódtak amiatt, hogy a Föld körüli pályán keringő szovjet műholdak hamarosan kémkedhetnek utánuk, vagy ami még rosszabb, atombombákat dobhatnak rájuk. Az interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésében elért sikereikhez kapcsolódva a szovjetek elsőként a tényleges űrkutatásban tettek óriási előrelépéseket, és 1957. október 4-én éjjel a szovjetek felkészültek a "D objektum" kilövésére az egyik R-7 rakétájuk tetején. A világ első ICBM-jeiként az R-7-es rakétákat elsősorban nukleáris robbanófejek szállítására építették, de a "D objektum" jóval eltérő hasznos teher volt. A "D objektum" és az R-7 rakéta egy sietve épített indítóállásról indult, és perceken belül pályára állt. A ma már Szputnyik-1 néven ismertebb objektumnak körülbelül 90 percbe telt, amíg teljes pályára állt a Föld körül, és 18 000 mérföld/órás sebességgel száguldott, miközben rádión keresztül jellegzetes csipogó hangot adott le. Az űrverseny végül a 20. század legikonikusabb pillanatai közé tartozott, beleértve az első emberek Holdra szállását, és ma a versenyre széles körben úgy tekintenek, mint a Holdra való versenyre, amely az Apollo-11 "győzelmével" ért véget az Egyesült Államok számára.

Valójában a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti verseny sokkal szélesebb skáláját ölelte fel, amely a katonai technológiától kezdve a Marsra leszállni képes műholdak sikeres indításáig, illetve a Naprendszer más bolygói körüli pályára állításáig mindent érintett. Ráadásul az a felfogás, hogy Amerika "megnyerte" az űrversenyt az 1960-as évek végén, figyelmen kívül hagyja, hogy az űrverseny valójában mennyire versenyképes volt az emberek pályára állításában, valamint azt, hogy az űrverseny milyen jelentős mértékben járult hozzá a mai Nemzetközi Űrállomáshoz és az űrkutatás folytatásához. A Szovjet-Oroszország űrprogramja az űrverseny idején: Az Amerikát a Holdra kényszerítő verseny története és öröksége című könyv az orosz űrfejlesztés történetét és az általa gerjesztett versenyt mutatja be. A fontos emberekről, helyekről és eseményekről készült képek mellett úgy ismerheti meg az orosz űrprogramot, mint még soha, pillanatok alatt.