Olvasói vélemények
Összegzés:Ronald Dworkin „Sovereign Virtue” című könyvének kritikáiban a politikai filozófiával kapcsolatos meglátásai iránti csodálat és a gyakorlatiasságát és összetettségét illető kritika keveredik. Az olvasók értékelik a gondolatébresztő gondolatokat és a szabadság és egyenlőség egyensúlyának koncepcióját, de egyesek szerint az elvont gondolatokban nehéz eligazodni, az elméletek pedig irreálisak.
Előnyök:⬤ Provokatív és éleslátó; mély gondolkodásra ösztönöz a szabadságról és az egyenlőségről.
⬤ Új keretet ad a jogi és társadalmi kérdések értékeléséhez.
⬤ A második rész az elvont elméleteket olyan valós kérdésekre alkalmazza, mint az egészségügy és a génmanipuláció, és jutalmazza a kitartó olvasókat.
⬤ A könyv a személyes és a kollektív felelősség közötti egyensúlyra szólít fel.
Hátrányok:⬤ Az elméleti modellek idealisztikusnak és a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhetnek.
⬤ Dworkin sűrű, elvont prózája kihívást jelenthet, és elveszítheti az olvasó elkötelezettségét.
⬤ Egyesek szerint a kutatásai elfogultak, és túlságosan korlátozott tanulmányokra támaszkodnak.
⬤ Kritika, hogy a könyv nem képviseli hatékonyan a szilárd liberális politikai gondolkodást.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Sovereign Virtue: The Theory and Practice of Equality
Könyv tartalma:
Az egyenlőség a politikai eszmék veszélyeztetett faja. Még a balközép politikusok is elutasítják az egyenlőséget mint eszményt: a kormánynak a szegénység ellen kell küzdenie, mondják, de nem kell arra törekednie, hogy polgárai bármilyen dimenzióban egyenlőek legyenek.
Új könyvében Ronald Dworkin ezzel szemben ragaszkodik ahhoz, hogy az egyenlőség a demokratikus szuverenitás nélkülözhetetlen erénye. Egy legitim kormányzatnak minden polgárát egyenlőként, azaz egyenlő tisztelettel és törődéssel kell kezelnie, és mivel a gazdasági elosztás, amelyet bármely társadalom megvalósít, elsősorban a jogrendszerének és politikájának következménye, ez a követelmény komoly egyenlőségi korlátokat szab az elosztásra. Egy nemzet vagyonának milyen elosztását követeli meg a mindenki számára egyenlő gondoskodás? Dworkin két alapvető humanista alapelvre támaszkodik - először is, hogy objektíve ugyanolyan fontos, hogy minden emberi élet virágozzon, másodszor pedig, hogy minden ember felelős saját életének virágzásának meghatározásáért és eléréséért -, hogy megalapozza jól ismert tézisét, miszerint az igazi egyenlőség egyenlőséget jelent az egyes emberek által birtokolt erőforrások értékében, nem pedig az általa elért sikerben.
Az egyenlőség, a szabadság és az egyéni felelősség tehát nem ellentétesek, hanem az életről és a politikáról alkotott ugyanazon humanista felfogás aspektusaiként egymásból fakadnak és egymásba folynak. Mivel semmilyen elvont politikai elmélet nem érthető meg, hacsak nem a tényleges és összetett politikai kérdések összefüggésében, Dworkin úgy fejti ki tézisét, hogy azt az egészségügyi ellátás elosztásáról, a munkanélküli segélyekről, a kampányfinanszírozási reformról, a pozitív diszkriminációról, az asszisztált öngyilkosságról és a géntechnológiáról szóló heves kortárs vitákra alkalmazza.
