Tarubadur mesék: Folklór, mesék és legendák Észak-Afrikából és az ókori Egyiptomból

Eredeti címe:

Tarubadur Tales: Folklore, Fairy Tales and Legends from North Africa and Ancient Egypt

Könyv tartalma:

A Szahara keletről nyugatra húzódik Afrika legszélesebb részén, egy hatalmas sivatag, amely két fő régióra osztja a kontinenst. Észak-Afrika a Földközi-tenger partvidékét foglalja magába Marokkótól Egyiptomig, és magában foglalja a Nílus völgyét egészen Etiópiáig. A földközi-tengeri és az arab világhoz erősen kötődő észak-afrikaiak a Kr. u. 300-as évektől kezdve érezték a kereszténység hatását, a 700-as években pedig a terület nagy része az iszlám befolyása alá került.

A Maghreb és a Szahara népei a berber és az arab nyelv különböző dialektusait beszélik, és szinte kizárólag az iszlámot követik. Az arab és a berber nyelvcsoportok távoli rokonságban állnak egymással, mindkettő az afroázsiai nyelvcsalád tagja. A szaharai dialektusok általában jóval konzervatívabbnak számítanak, mint a tengerparti városok dialektusai. Az évek során a berber népekre más kultúrák is hatással voltak, amelyekkel kapcsolatba kerültek: Núbiaiak, görögök, föníciaiak, egyiptomiak, rómaiak, vandálok, arabok és újabban az európaiak. A Maghreb és a Szahara kultúrái tehát ötvözik az őshonos berber, az arab és a szomszédos afrikai és más afrikai területek elemeit. A Szaharában különösen markáns a különbség az oázisok helyhez kötött lakói és a nomád beduinok és tuaregek között.

A Szahara sokszínű népeit általában etnikai-nyelvi vonalak mentén kategorizálják. A Maghreb-országokban, ahol az arab és a berber identitás gyakran integrálódik, ezek a vonalak elmosódhatnak. Egyes berber nyelvű észak-afrikaiak a társadalmi és politikai körülményektől függően "arabként" azonosíthatják magukat, bár a berberek, azaz az iszlámok jelentős része megőrizte sajátos kulturális identitását, amely az utóbbi időben a berber történelemmel és nyelvvel való egyértelmű etnikai azonosulásban nyilvánul meg. Az arabul beszélő északnyugat-afrikaiak, etnikai háttértől függetlenül, gyakran azonosulnak az arab történelemmel és kultúrával, és közös elképzeléseik lehetnek más arabokkal. Ez azonban kizárhatja vagy nem zárhatja ki a berber vagy más örökségükkel való büszkeséget és azonosulást.

Az észak-szudáni Nílus-völgy az ősi egyiptomi és kuszi civilizációkra vezethető vissza. Az egyiptomiak az évszázadok során nyelvüket az egyiptomi nyelvről a modern egyiptomi arabra változtatták, miközben megőrizték nemzeti identitásukat, amely történelmileg megkülönböztette őket a régió többi népétől. Az egyiptomiak többsége szunnita muzulmán, és egy jelentős kisebbség a kopt kereszténység híve. Az Egyiptom és Szudán között elterülő Núbiában a lakosság jelentős része megtartotta az ősi núbiai nyelvet, de felvette az iszlámot. Szudán északi részén nagyrészt arab muzulmán lakosság él, de a Nílus-völgyben lejjebb a nagyrészt nem muzulmán nilotikus és núbiai népek élnek.

Amint azt bizonyára önök is értékelni fogják, a vándorlások és kapcsolatok e gazdag keveréke mélyen befolyásolta az Észak-Afrikában élő különböző kulturális, etnikai és vallási csoportok történetmesélését. A mágia és az animizmus szokásos keveréke, valamint a kötelességtudat és az erkölcsösség erős érzete jelen van, még ha ezek az érzelmek kissé eltérnek is a XXI. század eleji kulturális normáktól. A folklórban és a tündérmesékben is megtalálható az erő és a brutalitás szokásos keveréke, olyan témák, amelyeket a Fireside-sorozat összes könyvében láthattunk.

Ennek ellenére, mint mindig, ezeknek a meséknek a kiválasztása és feldolgozása egyszerre volt öröm és munka, de mindig szeretetből fakadó munka.