The Two Babylons

Olvasói vélemények

Alexander Hislop „A két Babilon” című könyve mélyrehatóan vizsgálja az ókori pogányságnak a modern vallási gyakorlatokra gyakorolt hatását, különösen a római katolicizmus kontextusában. Az olvasók történelmi és teológiai információkban gazdagnak találják, bár sűrű és összetett írásmódja miatt gyakran kihívást jelent a tájékozódás. A különböző vallások és gyakorlataik összefonódó gyökereinek megértéséhez nélkülözhetetlen műként hivatkoznak rá.

⬤ Rendkívül informatív, tele történelmi adatokkal a pogányságról és annak a modern kereszténységre gyakorolt hatásairól.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy vizsgálják meg vallási gyakorlataik eredetét.
⬤ Klasszikus műnek tekintik, amely sokak szerint a komoly teológiai gyűjteményekben is helyet kell kapnia.
⬤ Az olvasók jelentős tanulságokról és felismerésekről számolnak be a tartalomból.
⬤ Dicsérték alapos kutatásaiért és a szerző hajlandóságáért, hogy ellentmondásos témákkal is foglalkozzon.

⬤ Az írásmódot nehéznek tartják, olyan, mintha egy bonyolult kirakós játék kirakását kellene összerakni, ami lassú olvasmánnyá teszi a könyvet.
⬤ Néhány kritika megemlíti a szerző erős katolikusellenes érzelmeit, ami olyan következtetésekhez vezet, amelyek nem tűnnek meggyőzőnek vagy túlzónak.
⬤ A kritikák szerint egyes kiadásokból hiányoznak a bibliográfiai információk és az illusztrációk, ami nehezítette az olvasás élményét.
⬤ Megjegyzik, hogy a könyv mélységének teljes megértéséhez szükség lehet az okkultizmus és az ősi vallások előzetes ismereteire.

(350 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az eredetileg 1853-ban megjelent pamflet, A két Babilon Hislop leghíresebb műve.

Ebben a könyvében azt állítja, hogy a római katolikus egyház nem más, mint pogány szekta, amelynek gyökerei a babiloni misztériumkultuszokban gyökereznek, amelyek titkos tudásbankkal rendelkeznek, amely csak azok számára hozzáférhető, akiket hivatalosan felvettek a szektába. A római katolikusok, érvel Hislop, a korai keresztények leszármazottai, akik átvették a római vallást, amely Szemiramisz, Babilon alapítójának feleségének imádatából származik.

A katolikusok igaz kereszténységének lejáratásával Hislop azt remélte, hogy a protestáns és a skót reformáció legitimitását erősítheti. A teológiát hallgatók és a kereszténység összetett története iránt érdeklődők elég provokatívnak találják Hislop érveit ahhoz, hogy saját kutatásaik folytatására ösztönözzék őket. ALEXANDER HISLOP (1807-1865) skót lelkész 1844-ben szentelték fel a Skóciai Szabadegyházban.

Presbiteriánus lelkészként Hislop híresen kritikus volt a római katolikus egyházzal szemben. Számos könyvet írt, köztük a Krisztus koronája és szövetsége (1860) és a Babilon és Róma erkölcsi azonossága (1855) címűeket.