Twellfth Night

Könyv tartalma:

A Tizenkettedik éjszaka Shakespeare legszórakoztatóbb darabjának számít. Számos vezető Shakespeare-kritikus egyetért vele, köztük Harold Bloom is.

A darab egész hangvételét az adja meg, ahogyan kezdődik. A darab Orsino büszkeségével kezdődik, amelyet a lehető legteljesebb mértékben fenntart. A gőg Orsino rögeszméje.

Önmaga rabja, mégis ő az, akiről Shakespeare úgy dönt, hogy "ha a zene a szerelem tápláléka, akkor játsszon tovább", és elkezdi a darabot.

A kezdő jelenet Orsino herceg királyi rezidenciáján játszódik, ahol udvari kuriózuma és különböző urak zenészekkel ülnek. Orsino első beszéde váratlan, mert - talán szándékosan - hangosan fejezi ki azt, amit a szó valódi értelmében Olivia ügyében tenni fog.

Azt kéri, hogy az előadók játsszanak konkrét zenét, amelyet korábban hallott. A szerelem gondolatán töpreng, amely mindenekelőtt kivételesen édes marad, azonban túltengésében kezd émelyítő lenni. Shakespeare a szerelmet a kadenciás zene és az ibolya virágzásának érzéséhez hasonlítja.

A lanyha zene, amelyet Orsino kér, hogy játsszák újra, hamarosan émelyítő lesz számára. Az illat, amely az ibolyacsokorból árad, olyan új, mégis hamarosan illatossá válik. A rajongás lelke ráadásul kezdetben "gyors és új", azonban nem bírja ki a képességét végül, intenzitása lassan csökkenni kezd, és a minősége romlani kezd.

Orsino az álomról beszél, amely az emberi alkotó elmében rejlik, és arról, hogy milyen következetlenül fejlődik és adódik tovább. Végül kiderül, hogy Orsino semmiképpen sem úgy dédelgette Oliviát, ahogyan azt a darab során végig garantálja.

Egy másodpercbe telik, mire megfogja Viola kezét. A darabnak ezen az abszolút kiindulópontján Shakespeare megadja nekünk az emberi szerelem lehetőségét és annak megtévesztését.