Értékelés:
A Charles River Editors „The Lost City of Ubar” című könyve a legendás Ubar várost övező elméleteket és történelmi beszámolókat vizsgálja, különböző felfedezők és spekulációik bemutatásával. Míg egyes olvasók értékelik a közérthető és tömör történetvezetést, mások kritizálják a könyv szakszerűségét, az Ubar létezésével kapcsolatos konszenzus hiányát és a jelentős történelmi személyiségek figyelmen kívül hagyását.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és könnyen olvasható
⬤ gyors felfrissülést nyújt a történelmi ismeretekben
⬤ érdekesen tárja fel az Ubarral kapcsolatos különböző nézőpontokat
⬤ a történelem szerelmeseinek is tetszeni fog.
⬤ Nehéz koncentrálni a szakszerűség miatt
⬤ a spekulatív jelleg zavart okoz Ubar létezésével kapcsolatban
⬤ hiányzik a hiteles szerzőség
⬤ pontatlanságokat állít, és kihagy jelentős történelmi személyiségeket és felfedezéseket.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Lost City of Ubar: The History and Legends of the Ancient Arabian City Known as the Atlantis of the Sands
*Képeket is tartalmaz.
*Középkori beszámolók részleteit tartalmazza.
*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
Atlantisz története évezredek óta foglalkoztatja a történészek, tudósok, művészek és írók elméjét és szívét, és mégis mindig megdöbbenti az embereket, ha elmondják, hogy az egyetlen létező irodalmi bizonyíték egyetlen i. e. 4. századi szerzőtől származik. Az athéni filozófus Platón, aki híres volt dialógusairól, amelyekben a szókratészi módszert feltalálta, volt az első író, aki megemlítette Atlantisz titokzatos kontinensét. Timaiosz és Kritiasz című műveiben Platón felvázolja Atlantisz történetének kezdetét, de a Kritiasz, amelyben a hosszabb és részletesebb beszámoló zajlik, soha nem fejeződött be, ezért évezredek gondolkodásának titokzatos csírájává vált.
A világtörténelem évkönyvei tele vannak érdekes, bár gyakran furcsa történetekkel elveszett városokról és királyságokról, és Atlantisz mellett ott van Hyperborea, Shambhala és Aztlan is, hogy csak néhányat említsünk. Amellett, hogy ezek a városok és királyságok - gyakran valamilyen katasztrófa következtében - elvesztek, mindezeket a helyeket vallási szövegekben vagy egy-egy nép nemzeti történelmének részeként említik. Fontos szerepet játszanak bizonyos csoportok identitásában, legalábbis abban, ahogyan bizonyos csoportok azonosulnak ezekkel a mitikus helyekkel.
Bár e helyszínek közül sok, ha nem is mindegyik mitikus, de lehet, hogy tényleges helyszíneken alapultak, még akkor is, ha a modern tudósok még nem fedeztek fel véglegesen ilyen helyeket. Az egyik ilyen elveszett város az Ubar, Wabar vagy Iram néven ismert város, amelyekről úgy vélik, hogy mind ugyanarra a - valószínűleg mitikus - helyszínre utalnak. A várost Isten által elpusztított gonoszság barlangjaként említi mind a Korán, mind a mitikus Ezeregyéjszaka. Mint ilyen, Ubar metaforává vált arra, hogy a jó muszlimok nem viselkedhetnek, és hogy mi történhet a nem hívőkkel, különösen, ha hagyják, hogy egy adott területen gyülekezzenek. Későbbi iszlám történészek és geográfusok leírása szerint Ubar valahol az Arab-sivatagban volt, a mai Omán nemzetállam területén. A modern korban volt néhány kísérlet az elveszett város felkutatására, de ezek többnyire hiábavalóak voltak.
Ubar és elhelyezkedése továbbra is lenyűgözte az embereket szerte a világon, és úgy tűnt, hogy titkai rejtve maradnak az arab homok alatt egészen az 1980-as évekig, amikor egy Nicholas Clapp nevű fotóriporter érdeklődni kezdett a város iránt. Clapp érdeklődését végül teljes munkaidős vállalkozássá alakította Ubar felkutatására, és összeállított egy kalandorokból és régészekből álló csapatot, amely számos különböző forrásból kapott támogatást. A kevés történelmi és földrajzi beszámolóból kiindulva, amelyek Ubarról az iszlám előtti évszázadokban virágzó városként vagy királyságként számolnak be, Clapp és csapata az Arab-sivatag szélén, Omán Dhofar régiójában található helyszínre szűkítette a keresést. Úgy vélték, hogy ott találták meg Ubar-t, amely az i. e. 1. évezred elejétől egészen az i. e. 6. századig termelékeny, gazdag és növekvő városnak tűnt. Clapp nagy hírnévre tett szert felfedezése miatt, és útját könyvben is megörökítette, még akkor is, ha egyes történészek továbbra is meg voltak győződve arról, hogy valójában nem ő fedezte fel Ubárt. Sőt, egyesek továbbra is úgy vélik, hogy Ubar pusztán mitikus hely volt, míg mások meg vannak győződve arról, hogy egy nagy, történelmi királyság volt, amely továbbra is elveszett.
Ubar elveszett városa: A homok Atlantiszaként ismert ősi arab város története és legendái a város eredetéről, a róla szóló történetekről, a történetek elterjedéséről, ahogyan azok egyre népszerűbbé váltak, és a történelemre gyakorolt hatásukról szól. A fontos embereket, helyeket és eseményeket ábrázoló képek mellett úgy ismerheted meg a Homok Atlantiszát, mint még soha.
