A jogtudomány problémái

Olvasói vélemények

A könyv kiváló áttekintést nyújt a jogfilozófiáról, tárgyalja annak történetét és modern fejlődését, miközben különböző összetett jogi kérdésekkel foglalkozik. Elgondolkodtató, különösen a kezdő és a jogi érvelés iránt érdeklődők számára. Ugyanakkor erősen hajlik a filozófiai vitákra, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.

⬤ Kiváló áttekintés újoncok számára
⬤ alapos tárgyalás a történelmi és modern fejleményekről
⬤ sok hivatkozás a további vizsgálódáshoz
⬤ világos és gyors tempójú írás
⬤ különböző filozófiai és politikai meggyőződések között is gondolkodásra serkent.

⬤ A filozófiai tartalom egyes jogászok számára visszatetsző lehet
⬤ unalmasnak tűnhet azok számára, akik lebilincselőbb elbeszélést keresnek
⬤ a középutas álláspont frusztrálhatja azokat, akik határozott véleményt keresnek.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Problems of Jurisprudence

Könyv tartalma:

Ebben a könyvben hazánk egyik legkiválóbb tudós bírája osztja meg velünk a jogról alkotott elképzelését. Az elmúlt kétezer évben a jogfilozófiát két rivális doktrína uralta. Az egyik azt állítja, hogy a jog több mint politika, és ügyes bírák kezében még a legnehezebb jogi kérdésekre is helyes válaszokat ad; a másik szerint a jog ízig-vérig politika, és a bírák alapvetően önkényes hatalmat gyakorolnak. Richard Posner elveti ezeket a tanokat, mivel azok túlságosan metafizikusak, másodsorban pedig túlságosan nihilista, és egy pragmatikus jogtudomány mellett érvel, amely a formalizmust a tényszerűség és az empirizmus javára elveti. Érvelése szerint a törvények nem absztrakt, szent entitások, hanem társadalmilag meghatározott ösztönzők a viselkedés alakítására, hogy az megfeleljen a társadalom értékeinek.

Posner azt vizsgálja, hogy a bírák hogyan hozzák meg a nehéz döntéseket, és azt állítja, hogy nem támaszkodhatnak sem a logikára, sem a tudományra, hanem az érvelés informális módszereinek egy olyan zsákmányára kell támaszkodniuk, amely kevésbé köszönhető a jogi képzésnek és tapasztalatnak, mint gondolnánk. Sőt, emlékeztet bennünket arra, hogy az amerikai jog legnagyobb alakjai túlléptek az ügyvédi mesterség hagyományos felfogásán. Robert Jackson nem járt jogi egyetemre, Benjamin Cardozo pedig még a diploma megszerzése előtt távozott. Holmes nem volt sem a legsikeresebb ügyvéd, sem a legjogászabb bíró. E példákat idézve Posner egy olyan jog mellett érvel, amely megszabadul a túlzott elszigeteltségtől, és minden tudást, legyen az gyakorlati vagy elméleti, malomra hajtja a vizet.

A Posner által képviselt pragmatizmus azt jelenti, hogy a problémákat konkrétan, kísérleti alapon, illúziók nélkül, a vizsgálat különböző útjainak nyitva tartására helyezi a hangsúlyt, és mindenekelőtt ragaszkodik ahhoz, hogy a társadalmi gondolkodást és cselekvést a kívánt emberi célok elérésének eszközeként, és ne öncélúan értékeljük. Érvelése során a jogtudomány neves alakjait tárgyalja Antigonétól Ronald Dworkinig, valamint a közelmúlt mozgalmait a jog- és közgazdaságtantól a polgári republikanizmusig, a feminizmustól a libertarianizmusig. Posner mindegyiket szigorú elemzésnek veti alá, friss és őszinte vizsgálatot végezve a joggal kapcsolatos vállalkozás által felvetett legmélyebb problémák némelyikéről.